Kétarcú ember.
Egyed-Husti Boglárka
Nappal a kedves arcát láttod. Mindenkire mosolyog, van mindig egy jó szava. Megdicsér és megköszönt a neves napokon. Jó társasági ember-gondolják róla.
Aztán jön az este és más ember lesz. Leveszi a mosolyt az arcáról és üt, vág, ordít. Félsz tőle, szinte reszketsz és várod az újabb reggelt.
Aztán világos lesz és úgy érzed elfogytál, a szavak is eltűntek. Ő viszont mosolyogva ébred, vidám. Énekel a fürdőkádba. Biciklivel indul és környezettudatosan él. Szelektál és nem néz TV. Minta polgár gondolják róla.
Ismét este lesz, te félve ülsz mellette nem tudhatod melyik pillanatban vált ált a kedves arcról a dühöngő örült arcára. És csak vársz. Fogynak, peregnek a percek, ahogy az életed filmje pereg le magad előtt. Többszőr kérdezed magadtól miért én? Miért pont velem? És nagy nehezen bebújsz az ágyba.
Másnap reggel üde és friss, már négykor futni volt és utána még elment úszni is, tervben van még egy tenisz meccse is, de hezitál, hogy elmegy-e rá. Sportos, jóképű a csajok buknak rá. Tudja is ezt magáról. Fontos neki a jó megjelenés, elegánsan öltözik, te meg szegényesen tűnsz mellette. Olyan semmilyennek. Sokan nem is értik, hogy ő miért van veled. Hiszen nem nekik kell vele élni? De te ezt nem mondhatod mert néma vagy.
A kétarcú ember fogja, bezárva egy börtön szobába. Halkan ülsz és várod a reggelt, félsz az estéktől.
Félsz az álarctól és az árnyaktól.
Aztán teljesen csend lesz mert elfogytak a szavak.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
