Ki vagy te?

Ki vagy te?

Egyed-Husti Boglárka írása

 

Ki vagy te? -néztem rá és a szemem megtelt sírással, az orrom is mintha bedugult volna. Csak így hirtelen a semmiből jött ezzel elő így a vallomása nem csak meglepett, de egyszerűen úgy éreztem elárult.

 

Igen ez a jó szó. Elárult mindent. A köztünk lévő ki nem mondott szövetséget. Az együtt töltött éveket. A múltunkat. A házasságunkat, a gyerekeinket. Mindent elárult.

 

Úgy éreztem, hogy nem is ismertem igazán. Mintha most a léthatatlan semmiből jött volna elő és eddig egy idegennel éltem volna együtt. Mert ez biztos, hogy nem ő. Ő erre soha nem lenne képes. Hisz szeret engem. De már ebben sem voltam biztos.

 

Ürességet éreztem, össze vissza cikáztak a fejembe a gondolatok. Mégis mikor? Hogyan? Miért? Hisz mindent megadtam neki. Felmondtam a munkahelyemen, hogy otthon legyek a gyerekekkel. A döntést közösen hoztuk meg és végig támogatott benne még a felmondásomra is elkísért. Azt hittem jól döntöttem. Most már ebben sem voltam biztos.

A várat, amit építettem körülöttünk most kezdett össze dőlni, pedig azt hittem boldog.

Hogy megadok neki mindent. Miatta kezdtem el tornázni, hogy szebb legyek és persze kívánatosabb. Hiába mondta, hogy nem kell. Mégis megcsalt. Vele. Pont vele?

 

Miért? Mikor? Hogyan? A gondolataim ott voltak mindenhol és egyszerűen úgy éreztem szétrobban a fejem. Aztán csak néztem magam elé a félhomályba és ismét ezt kérdeztem:

Ki vagy te?

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »