Lebuktam

Lebuktam

Egyed-Husti Boglárka novellája

 

„Hello Bogi” -köszönt rám én meg idegesen kotorásztam mintha nem látnám vagy hallanám, hogy itt áll mellettem. Nem akartam vele beszélni. Bárki mással máskor nagyon szívesen beszélek, beszélgettek órákig, de ő tőle szó szerint feláll a szőr a hatamon.

A behízelgő mosolyától és attól, hogy tudom nem érdekli mi van velem egyszerűen csak szeret pletykálni és több ízben is voltam már az ő pletykálásának a közép pontjába, persze, amikor rákérdeztem minden ízben letagadta.

Így, amikor kénytelen-kelletlen néha összefutok vele mindig próbálom a beszélgetéseinket a lehető leggyorsabban lezárni áh, hello te vagy én már mennék is szöveggel, de ő olyan, mint egy tank. Szó szerint. Addig nem tágít, amíg nem szólod el magad.

Most is éreztem, hogy ki akar belőlem valami infót húzni, de eldöntöttem, hogy most nem hagyom magam. Ezért is gyorsabban kezdtem el az autóba pakolni, majd hanyagul rá néztem és csak ennyit mondtam neki:

„Áh te vagy, szia épp megyek el” -és már ültem volna be a volán mögé-amikor a kezével hozzáért a kezemhez, nem tetszett, mert eléggé fájdalmasan csinálta, mintha húzni akart volna magához.

Rá is szóltam kicsit hangosabban, hogy engedje el a kezem így a parkolóba szerencsére többen is meghallották, de még nem döntötték el, hogy mit is csináljanak tulajdonképpen, közbe lépjenek vagy menjenek tovább.

Aztán közölte velem, hogy lebuktam és tud rólam és róla és a hallgatásának bizony ára van. Én meg teljes erőből rá nevettem. Kitörő nevetés volt. Hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy így nyilvánosan megzsarol, ez is rá vall.

Rá néztem és a lehető legnyugodtabb arccal közöltem vele, hogy igen lebuktam és végre boldog vagyok.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kiáltás(2)

Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom! Még nem tudom jövendőm mit tartogat számomra: jót-e, avagy rosszat? Félek. Magamra maradtam! egyes egyedül egyszál gyertya, a zúgó viharban.

Teljes bejegyzés »

Király mese

Hol volt, hol nem volt,  volt egyszer, egy kisfiú, valahol,  egyszerű szülők egyszerű gyermeke,  nagy fantáziával megáldott,  aki sokat játszott,  álmodott és álmodozott.  Fején játékkoronát

Teljes bejegyzés »

Állat farming II. rész; Kungfu

Kungfu Árnyék Udvar. Tele szagokkal. Nehéz, zsíros illatok, dohos fadarabok, gabona, amit az ostoba szárnyasok szanaszét szórtak. Ezek a szagok azt kiáltják: „egyél meg engem”.

Teljes bejegyzés »

A város álma alatt

A város álma alatt Az éjszaka fekete palástja alatt, midőn a város álmait mormolja, reszkető fények őrzik a hitet, mint fáradt szívekben a forró ima.

Teljes bejegyzés »

Állati dolgok

Jegesmedve Eszkimóknál eljegyzés lesz. Fiú maci jeggyűrűt vesz. Lány mackónak jó a kedve, örül a két jegyesmedve.   Giliszta Giliszta a földet túrja, amíg a

Teljes bejegyzés »

Állati dolgok

Makákó Jelmezbálba megy makákó, fején kopott honvéd csákó, oldalán kis görbe szabja. Újruháját szabó szabja.   Kis póling Bicegve jár a kis póling, nem ment

Teljes bejegyzés »