Kiáltás(2)

Riadtan kiáltom 

felétek 

félelmem. 

Aggódom! 

Még nem tudom 

jövendőm 

mit tartogat számomra: 

jót-e, avagy rosszat? 

Félek. 

Magamra maradtam, 

egyes egyedül 

egyszál gyertya, 

a zúgó viharban.  

Elveszek?

Nem tudom.

Talán. 

Félek! 

Reszkető, gyenge lángom 

gyilkos szél mohó szája 

megkívánta. 

Oltalomért kiáltok. 

Hiába. 

Hangom erőtlen, gyenge 

elveszik a süvöltő szélben. 

Segítség nincsen. 

Sírok, zokogok. 

Könnyeim, akár trópusi esők, 

egyre csak ömlenek. 

Megrettenve, 

egyedül nézek szembe 

a közelgő sötét vésszel. 

Emberek vesznek körül,

csak néznek, nem szólnak,

köztük vagyok, egyedül. 

Őket hiába is kérdem 

mit hoz a holnap 

számomra? 

Szájuk néma, 

felelet nincsen. 

Magamra maradtam.  

Sorsom, 

kifogott hal,  

reményt vesztve vergődik 

a növekvő bánat 

hálójába szorulva. 

Akár az a hal,  

vágynék én is a szabadságra. 

Szabadulnék, 

de a háló szálai fogva tartanak. 

Fogoly voltam, s maradtam. 

Végre ki szeretnék közülük törni 

fojtó szálait eltépni, 

Elrohanni. 

Képmutató kötelékek 

reménytelen posványának 

gyilkos szorításától 

megszabadulni. 

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Képmutató kötelékek
    reménytelen posványának
    gyilkos szorításától
    megszabadulni.”

    Már késő. Akkor lennél valóban egyedül és mihez kezdenél vele így közel a nyolcvanhoz? Az embernek vannak vágyai, de azok bizonyos korban már megmaradnak ebben a stádiumban. Álmodni azért lehet.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita!

    Az érzés, a megszabadulás vágya a kortalanul fennálhat.Nyilván közel a nyolcvanhoz már nem nagyon ugrál az ember.
    Szeretettel
    Tonió

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: „Original”

Rózsa Iván: „Original” Nézem az üveget: ha 700 éves múltra tekint vissza és ráadásul kosher, akkor biztos eredeti szlovák. (…) A magyarok úgy hívják a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: „Rafineri”

Rózsa Iván: „Rafineri” Rafinéria, átkozott rafinéria… Ha már olyan rafináltak vagytok, menjetek el életetekben először dolgozni! Mondjuk egy kőolaj-finomítóba! Budakalász, 2026. augusztus 23. Author: Rózsa

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Hülye játék

Rózsa Iván: Hülye játék Rafinált még rafináltabb által vész el. De a rafinéria dimenziójában egyszer mindenki sorra kerül. Először az, aki nem tud senkit átvágni.

Teljes bejegyzés »

Kétéletű

  fejezet Lágyan ringó áramlás. Pikkelyek között elsuhanó simogatás. Nincs miről dönteni, minden megy a maga medrében. Nem vagy egyedül, ezernyi hasonló úszik körülötted, tátogva,

Teljes bejegyzés »

Tudom, miért nem…

  Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.  

Teljes bejegyzés »