Lelki-ismeretek
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Nagyon rég óta megtanultam, hogy a gonoszság, mint olyan számtalan formában létezik arcai pedig sokak. Mégsem tudtam elhinni, hogy ő is gonosz lenne. Szerettem őt, bíztam benne. Hittem neki. Vagy csak hinni akartam? Bíztam benne. Aztán megcsalt. Többszőr. Első körben letagadta. Akkor még elhitem, hogy ő erre sose lenne képes. Nem bántana meg így. Nem hazudna bele az arcomba. mégis megtette. Aztán a második megcsalásnál, már rákérdeztem. Próbálta letagadni, de már ismertem annyira, hogy láttam rajta, hogy hazudik. A szája, a test beszéde, viszont a szeme nem.
A szem volt az ő lelki-ismerete. Az árulta el. Sírtam, sokat, sokszor.
A többi megcsalást már flegmán kezelte. Azt hitte elnézem neki. Egy darabig el néztem.
Aztán fájt, egyre jobban. Mint amikor fognak egy kést és a szívedbe döfik és, ha ez nem lenne elég a kést jó mélyen megcsavarják, hogy minél jobban fájjon. Érzed a döfést a szívedben, a lelkedben. Tessék itt van. ezt akartad? most megkaptad?
Az utolsó megcsalásnál sírva szinte üvöltve rohantam be hozzá. Egy vendéglőben ült a haverjaival. Cigiztek, ittak. Ez volt a szabad napjuk. Én meg vérvörös szemmel rontottam be.
„Miért tetted ezt velem? Mit ártottam én neked”? -kérdeztem tőle szinte már félájult állapotban.
Nem válaszolt. Csak lesütötte a szemét. Mintha szégyellte volna magát.
Én még egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit ártottam én neki. Ő alig hallhatóan csak annyit mondott semmit.
„Akkor miért, ha nem ártottam neked semmit”?
„Nem tudom”-volt a válasz.
Egy konyhakés volt a kezembe és mielőtt bárki bármit mondhatott volna vagy cselekedhetett volna elvágtam a karom.
Ekkor az utolsó még éber percembe láttam, hogy megszólalt a lelki ismerete kihívta rám a mentőket.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
