Lelki-ismeretek

Lelki-ismeretek

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Nagyon rég óta megtanultam, hogy a gonoszság, mint olyan számtalan formában létezik arcai pedig sokak. Mégsem tudtam elhinni, hogy ő is gonosz lenne. Szerettem őt, bíztam benne. Hittem neki. Vagy csak hinni akartam? Bíztam benne. Aztán megcsalt. Többszőr. Első körben letagadta. Akkor még elhitem, hogy ő erre sose lenne képes. Nem bántana meg így. Nem hazudna bele az arcomba. mégis megtette. Aztán a második megcsalásnál, már rákérdeztem. Próbálta letagadni, de már ismertem annyira, hogy láttam rajta, hogy hazudik. A szája, a test beszéde, viszont a szeme nem.

A szem volt az ő lelki-ismerete. Az árulta el. Sírtam, sokat, sokszor.

A többi megcsalást már flegmán kezelte. Azt hitte elnézem neki. Egy darabig el néztem.

Aztán fájt, egyre jobban. Mint amikor fognak egy kést és a szívedbe döfik és, ha ez nem lenne elég a kést jó mélyen megcsavarják, hogy minél jobban fájjon. Érzed a döfést a szívedben, a lelkedben. Tessék itt van. ezt akartad? most megkaptad?

Az utolsó megcsalásnál sírva szinte üvöltve rohantam be hozzá. Egy vendéglőben ült a haverjaival. Cigiztek, ittak. Ez volt a szabad napjuk. Én meg vérvörös szemmel rontottam be.

„Miért tetted ezt velem? Mit ártottam én neked”? -kérdeztem tőle szinte már félájult állapotban.

Nem válaszolt. Csak lesütötte a szemét. Mintha szégyellte volna magát.

Én még egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit ártottam én neki. Ő alig hallhatóan csak annyit mondott semmit.

„Akkor miért, ha nem ártottam neked semmit”?

„Nem tudom”-volt a válasz.

Egy konyhakés volt a kezembe és mielőtt bárki bármit mondhatott volna vagy cselekedhetett volna elvágtam a karom.

Ekkor az utolsó még éber percembe láttam, hogy megszólalt a lelki ismerete kihívta rám a mentőket.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »