Levél a meg nem született kislányhoz.
Egyed-Husti Boglárka
Egy korai hajnali napon születtél volna. Friss harmat épp, hogy csak leköszönt az ablakpárkányon.
Épp állok az ablak felett, mikor elfolyt volna a magzatvíz. Csordogál az idő kereke olyan nehezen és lassan érkezik be a mentő a kórházba.
A nővér pultba épp kávéztak volna az ügyeletben lévő nővérek és ápolók mikor épp beértünk.
A váró megtelt vérrel és hirtelen kevés emberből sok ember lepte el a testem.
A testet mely épp életet adott volna neked.
Neked kis kezű arany göndör hajú kislányomnak.
Valahogy így képzeltelek el. Sokszor álmodtam rólad, hogy nekem egyszer kislányom lesz arany göndör haja lesz. Fürtökkel, nagy barna mandula vágású szemekkel.
Mikor rád néztem volna önmagamat láttam volna te benned.
A hibáimat, amit elkövettem te is elkövetted volna.
Annyi szív és élet fonódott volna össze velünk, hogy sokat sírtunk volna.
De én ott lettem volna melletted.
Fogtam volna kezed.
És vezettelek volna végig a sors rögös útján.
Így álltam a friss harmatos ablak előtt mikor épp vártalak volna és írom neked e sorokat.
Levelet egy meg nem született kislányhoz.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
