Margaréta
Egyed-Husti Boglárka
A fehér szirmok szinte belepték az egész rétet. A sárga kúpok pedig olyan illatosak voltak, hogy az összes méh kereste a nektárt rajta. Tavaszi virágzásba borult a mező. Ilyenkor szeretek ide lejönni, mert olyan szép, mint amikor télen a hó esik annyi különbséggel, hogy allergiás vagyok a sárga pollenre. Ez sem szegi kedvem és órákig tudok itt ülni. Csak nézem a sok szinte megszámolhatatlan és végtelenbe elterülő margaréták hadait a réti mezőn.
Ez az apró szirmú kis virág olyan jelentéktelen én mégis az egyik kedvenc virágom közé sorolom. Amikor gyerek voltam mindig margaréta csokorból készítettem koszorút a fejemre és ez a virág volt az is, melynek szirmaiból szeret nem szeretett játszottunk.
Ülök a mezőn és csak nézem ezt a természetes látványt és a hallgatom a méhek zümmögését. A mezőn egyre melegebb van a táj is délibábba csap át, én mégis maradok a mezőn. Olyan, mint egy régi versben, ami egy tündérről szól, ki ruháinak szirmait szórta szét a réten és elaludt a szirmok bomlása alatt.
Én is elaludhatottam mert mikor magamhoz tértem már este volt. A táj sötétbe burkolózott a margaréta szirma is mintha alvásra készültek volna. A méhek sem voltak már a réten.
Minden évben visszajövök ide, hol egyedül, hol valakivel.
Most vele vagyok itt ő is érez engem igaz még nem lát és hall, de érzi, hogy simogatom.
Mikor ott van a kezem a hasamon nagyot rúg és rögtön tudom, hogy ugyanarra gondolunk. Ez lesz a kislányom neve: Margaréta
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
