Marci és a Hegedű

Marci és a Hegedű

Egyed-Husti Boglárka

Marci megszületett, olyan kicsi és törékeny testével jött erre a világra, ahogyan csak a kisbabák tudnak a világra jönni. 3540 grammal és 52 centivel született. Tökéletes állapította meg az orvos és Marcit betették a kiságyba. Viszont mindenki megdöbbenésére a kis ágy mellé egy hegedű is került. Marci nagyapjáé-mondták Marci szülei.

Kicsit vonakodva, de megengedték végül, hogy a hegedű Marci mellett maradhasson a kiságyban.

Marci még fél éves sem volt, beszélni alig, járni meg szinte nem tudott, de a hegedűvel már játszott. Gyakorol-mondták Marci szülei, mikor látogatóba érkeztek különböző rokonok Marcikéhoz.

Kicsit furcsálták is, hogy a gyermek előbb hegedül, mint minden más, de Marci nagyapjáé volt a hegedű, aki szintén minden előbb csinált így végül ez természetesnek vették.

Aztán amikor már Marci beszélni és járni is tudott már hegedűversenyek nyert, virtuóz, tehetség mondták rá, aki csak egyszer hallhatta őt hegedülni. ű

Teltek-múltak az évek és Marci elismert hegedűművész lett. Azt persze rajtam kívül senki sem tudja, hogy miért.

Én a hegedűje viszont tudom. Marci nagyapjának a lelke beleszállt a hegedűbe, így, amikor játszik rajta tulajdonképpen a nagyapja játszik rajta.

Hiszen minden hegedű tudja, hogy csak akkor lehet minket megszólaltatni, ha a lélek húrjain játszanak rajta.

 

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »