Napfogyatkozás

Napfogyatkozás

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Mindenki figyelte az égboltot, emlékszem mennyire izgatottat voltunk, hiszen nem mindennapi esemény a teljes napfogyatkozás.

Már hetek óta készült rá mindenki. Bemondták tévébe, rádióba, vettünk szemüveget. A frissen nyír fű illat belengte a kertet. Mezítláb rohangáltunk fel alá, fürödtünk, grilleztünk és vártuk a nagy eseményt.

Aztán felhívtál. A szüleim nem tudtak rólad így gyorsan kirohantam a terasz helységbe, hogy beszélni tudjak veled és nekik azt mondta, hogy az egyik barátnőmmel beszélek.

Egész héten vártam, hogy hívj, tudtad nagyon jól, hiszen szerelmet vallottunk egymásnak.

Mikor beleszóltál a telefonba olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna belém. Tudtam, hogy az lesz az utolsó beszélgetésünk.

Szeretlek-így kezdted, de majd így folytattad. Mindig van egy de.

Sosem lehetünk együtt, hiszen te börtönbe ültél és tudtad a szüleim és a társadalom se fog már befogadni.

Majd megköszönted, hogy beszélhettél velem, sosem látunk egymást, de elképzeltem ahogy ülsz és rám gondolsz és a be nem teljesedett szerelmünkre.

Szerettelek volna megcsókolni-tudom, hogy én is szerettelek volna megcsókolni, de. Mindig van egy de.

Majd hirtelen elsötétült az égbolt, a szívem megtelt félelemmel, elment a nap és elvitt vele együtt téged is.

Olyan sötét volt az égbolt, mint a szívünkre nehezedő kimondatlan szó, hogy soha többé nem beszélünk egymással.

Tudtam. Nem kellett már többet mondanod semmit. Tudtam, hogy sírsz, Hallottam a telefonban is, ahogy a könnycseppek lehullanak az arcodról és én nem tudom csókjaimmal lemosni őket.

Majd, amikor ismét világos lett az égbolton megszakadt a vonal és te örökre eltűntél.

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ismét ősz van

Anya, az ősz itt van ismét, a markomban melengetem. Anya, a szél a hangodat újra elhozta nekem. Anya, a lelkem tovább ment, de te mindig

Teljes bejegyzés »

Szabad és vad

Nyakunkban a kereszt, De a múlt nem ereszt: Elménkben indulat. Az ördög jól mulat. Hallgat a bűntudat. Ne fedd el arcodat: Őszinte hangot adj, Törj

Teljes bejegyzés »

Pár percnyi boldogság!

Pár percnyi boldogság. Csak pár percnyi boldogság. Te jöttél és én vártam rád. Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál. Tűzedben égve a fénybe te

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Gyönyörök tava

Viselkedünk, ezt várjuk, és ezt várják el tőlünk, fájó szívünk álcázott mosollyal kell lepleznünk. Megmondanánk, hogy aljas volt a szomszéd, de minek, talán bennünket is

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Valami szép

Már nem fütyülnek utánam a srácok, már nem nekem szólnak a szerenádok. Elszálltak az évek, már nem remélek, hiszen annak is örülök, hogy élek. Olyan

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

merítő (feleselős…)

inspiráció: Adorján L. Zoé: Derítő II. – Irodalmi Rádió   gondolatból szó sarjad, szavaimból tó fakad, kicsi sarjból fa, virág, tó-virágból vágy-világ, ­körém…   szavaidból

Teljes bejegyzés »