Nem akarok iskolába menni.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A szőke kisfiú az iskola épülete előtt ki be járkálva először csak halkan aztán egyre hangosabban sírt, hogy ő bizony nem akar iskolába menni. A többi gyerekes szülő próbálta őt kikerül, miközben ő csak az édesapját kereste. Az apja András már nagyon unta ezt. Lassan 3 hete költöztek ide, nehéz volt az átállás, de sietnie kellene a munkahelyére van egy új projekt, amit be kell fejeznie. András szelíden megsimogatta a fiú haját és ezt mondta: „Tudod kiskrapek, hogy be kell menned”.
A kisfiú erre:” de én nem akarok iskolába menni, apa kérlek gyere be velem, nem ismerek senkit”.
„Tudod, hogy nem mehetek be veled, Covid van csak ti gyerekek mehettek be az iskolába”.
András tudta, hogy ez a fiának sem könnyű. Tisztába volt vele, hiszen neki a barátai egy másik városban egy másik iskolába maradtak, ú beköltözött ide a fővárosba. Ebbe a rideg épületbe kell járnia. Még a válás sem segített sőt. Az anyja egyik napról a másikra közölte, hogy akkor ő most elmegy. A kisfiú nem értette hova és miért. Azt hitte valami rosszat csinált és, ha nagyon jól viselkedik anyu visszajön. Viszont nem jött vissza. Az sem segített, hogy András a válás óta közömbös lett. Nem érdekelte senki és semmi. Egyik kalandból ment be a másik kalandba. Múltkor csaj számát már el se kérte. Minek? Mondván, hisz mind a ketten tudták, hogy ez csak egy éjszakára szólt. Arra viszont nagyon jó volt. Talán mégis csak el kellett volna kérni azt a telefonszámot? Hiszen előtte szimpatikus volt neki a nő és a nő nagyon kedves és érdeklődő volt. András még sose érzett előtte ilyet.
Így cikáztak a gondolatok András fejében, amikor a kisfia még mindig sírt. Sajnálta őt, de most csak egy vágya volt legyen bent az épületben.
Az ének tanár jött befelé és látta a síró kisfiút és tudta, hogy ő az új kisfiú az osztályba. Megsimogatta a kis szőke haját és bekísérte őt az osztályba.
András megköszönte neki. Már indult volna hiszen késésben volt, amikor a tanár visszajött.
„Tudom, hogy ez most egy nehéz időszak mind kettőjüknek, de talán fel kéne keresni egy szakembert”.
András tudta, hogy igaza van. Megígérte magának, hogy még a mai napon fel fog keresni valakit viszont már 3 szor hívták, hogy hol van így most már tényleg elkésett.
Ahogy beült az autójába meglepődve vette észre, hogy az anyós ülésen az egyéjszakás kaland hölgynek ott maradat a névjegykártyája és meglepődve tapasztalta, hogy a hölgy bizony egy pszichiáter.
András most vette észre, hogy 5 hónap után egy kis mosoly jelenik meg az arcán.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
