Szivárvány

Szivárvány.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Épp Szentendre felé tartunk a kocsival, amikor a hegy felőli oldalon egyszerre feltűnik. A szivárvány és a színei. Az ő lelke most már ott van fent és ő vigyázz rá. A szememből könnycsepp gördül le, félre állunk és némán átöleljük egymást. Mind a kettőnket vesztesség ért. Ő a testvérét és a szüleit vesztette el én a lelkem egy darabját a gyermekemet. Sose gondoltam volna, hogy túl fogom azt a fájdalmat élni. Majdnem rámentem testileg is. Lelkileg már rámentem, hiszen elváltam a férjemtől. Már nem voltam az az ember, aki régen. Aztán ott volt ő. A szivárvány túl oldalán várt rám.

Nem hittem az elején, hogy ebből bármi is lehet. Hiszen egyszer csak elhívott kávézni. Csak egy kávé így indult. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Félelem nélkül, őszintén. Beszéltünk fájdalomról, bűnről és halálról. Olyan őszintén, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Olyankor úgy éreztem meztelen vagyok előtte, nincs semmi hazugság. Csak a lelketlen, őszinte, tiszta fájdalom.

De a fájdalom mellett ott volt a szivárvány, a mosolyába, a hangjába, a kezébe, az illatába. Ahogy átölelt, ahogy rám nézett. Ahogy megfogta a kezem. Aztán egyik nap megcsókolt. Minden előjel nélkül és akkor tudtam. Tudtam, hogy ő az. Akire eddig vártam. Hol volt eddig? Csak ált némán azálmaimban, mert álmodtam vele. Tudom, emlékszem. Minden este némán ott ált és várt az álmaimba.

Sose szóét hozzám, de nem is kellett. Hiszen ismert. Egy anyagból gyúrtak össze minket anno az Istenek. Egy anyagból teremtettek. Jing és Jang. Fekete és Fehér. Nő és Férfi. Lét és Létezés. Élet és Halál. Nap és Hold. Ívek sugarai a szívárnyán égboltján, ahogy törik meg a fény. Sugár. Fehérből fekete, majd sárga, ibolya, rózsaszín és lila lesz. Majd a végén elpárolog és eső lesz. Győz a természet.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »