Teszt

Teszt.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Gyönyörű tavaszi nap volt. A panelházak között átsütött a nap, finom meleget árasztva az ott lakóknak és az oda tévedőknek. Még sose voltam itt, Tamás hozott ide. Nagyon izgatott voltam, mert be akart mutatni egy barátjának. Tamás azelőtt sose akart bemutatni senkinek így úgy éreztem ez egy mérföldkő a kapcsolatunk szempontjából. Nagyon büszke voltam, hogy én lehetek a barátnője és úgy is mutatott be. Amikor beléptünk a lakásba a meleg napfény szintén mosolyogva köszönt ránk, Tamás barátjának a barátnője épp ablakot nyitott.

Az előtérben levetettem cipőmet és bementünk a nappalinak nevezett szobába. Könyvek és TV helyett egy olyan szoba fogadott, ami tele volt terráriumokkal. Amikbe madárpókok voltak. Kiderült ugyanis, hogy Tamás barátja madár pók tenyésztő. A szobába nagyjából 20 vagy 30 terrárium lehetett mindegyikben kisebb vagy nagyobb madárpók. Ezenkívül még a halószobájukba is madárpókok voltak illetve volt még csincsillájuk és más egzotikus állatuk is.

Tamás arcát fürkésztem ő normálisan ült mellettem a kanapén, holott tudta, hogy pók fóbiám van. Gyerekkorom óta, elmondtam neki. Egyszer mikor kicsi gyerekként a pincébe voltam több pók a hajamba gabalyodott a pókhálóikon keresztül és megcsipkedtek. Szerencsére nem volt nagy a csípésük, de pár napig feküdtem a kórházban. Azóta félek, illetve rettegek a pókoktól. Kiderült ez egy betegség arachnofóbiának hívják. Pókiszony.

És Tamás tudta és mégis elhozott ide. A következő órákat már foszlányos képek jellemezték, a szívem ugyanis megállt, a lelkem üvöltött, szerettem volna haza menni, az agyammal és a szememmel kerestem Tamást, hogy szabadítson ebből a helyzetből ki.

Szinte álomszerűen vánszorgott az idő, az egyik percre tisztán emlékszem viszont. Tamás barátja kivette az egyik pókot és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem meg simogatni. Hátha ettől kigyógyulok a nem létező fóbiámból. Még viccelgettet is, hogy ilyen fóbia nincs is. Még azt is mondta, hogy a pók nem bánt. Jámbor állat. Igaz a madárpók valóban csíp.

Mikor hazajöttünk és számom kértem Tamást ő csak nézett rám és láttam, hogy mosolyog, flegmán állt ehhez az egészhez hozzá. Sokáig haragudtam ezért rá.

Évekkel később tudtam meg Ritától Tamás szeretőjétől, hogy Tamás ez próbának, tesztnek szánta. Folyamatosan tesztelt engem, mert ő ezt élvezte.

A teszt természetesen elbuktam. Tamás tönkre tett. Megalázott. Teljesen.

Vége

Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.