Visszafordított idő

Visszafordított idő.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Az apró falevél ott úszik a félhomályos parton. Vár a további sorsára. Talán a víz mossa őt ki a parta, talán elmerül végleg a vízben. Miközben ezen tűnődik épp csak arra nem gondolt amire kéne. Az időre.

A mindent átható, visszafordíthatatlan időre.

Aztán eszébe jutott mi lenne akkor, ha az időt vissza lehetne fordítani. Amikor még a fán volt és apró falevélként várta a tavaszt és a napsütést.

Az időre, amikor az erdész egy kis magot ültetett a földbe és várta az esőt.

Majd mikor az eső megérkezett a föld mintha halkan felsóhajtott volna: végre víz.

Most meg itt úszik a víz felszínén. Bárcsak ott lenne a földbe, vagy a parton.

Arra lett figyelmes, hogy hirtelen fénycsóvák jelentek meg a víz tükrén. A felső és az alsó rakpartot is beborította, teljesen. Ilyen gyönyörűséget még nem látott sohasem.

Pedig sok szép dolgot látott és hallott. A hinta zaját, ahogy a fa tövében felállították majd a gyerekek énekének és ugrándozását. A nagy bálokat és szép szerelmi vallomásokat. Bárcsak ő is érezhetné. Annyiszor gondolt arra, hogy oda súgna valamit a szerelmes dallamok szónokának, de beszélni nem tudott így csak hallgatott.

Érezte, hogy ismét elkalandozott és próbálta megélni a jelen pillanatot. A Hold fényes sugara tükröződött a vízen és a város fénye is bevilágította azt. Mintha aranyba burkolózott volna a táj.

Arra a mesére gondolt, amit egyszer régen halott a Nap és a Holdról. A Hold este aranyruhába bújt és mikor megjelent a Nap első sugara csókkal köszöntötte. Majd a Hold a ruháját oda adta a Napnak. Így megy ez már nagyon rég óta. Egy pillanatra megáll az idő. Visszafordította a Hold és a Nap azt.

Most is mintha visszafordult volna az idő és a sodrásból hirtelen a szél felkapta a levelet egészen a fának az ágáig sodorta azt majd a fának a tövében leeresztette és a földre szált.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Varázslónő 5/4: Az Emlékek őre

Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –

Teljes bejegyzés »

A férfi és a hűtő

  A férfi és a hűtő Gondolom, már a cím olvasása közben, megjelenik minden nőtársam előtt egy kép, hogy a férfiak, miért is nem találnak

Teljes bejegyzés »

Még hallgass meg

Edit Szabó : Még hallgass meg Rozsdás levelek avarban ősz végét jelenítik meg, hamar eljön a tél hava és mindent eltakar itt lent. Hófehér takaró

Teljes bejegyzés »

Emlékezés egy koncertre

Bár csak négy napja még, hogy elmúlt már a koncertnek éjszakája, A szívem, lelkem s egész testem már visszakívánkozik oda, Újra ott, csendes némaságba tartva

Teljes bejegyzés »