Zuhanás

Zuhanás.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

A szalag korlátnak csapódok. Érzem, hogy a testem és a szívem mintha elválna egymástól. A kezem elválik a biciklitől és mintha bukfencezve elrugaszkodna. Másodperc töredéke alatt felfogom, hogy bele fogok esni teljes testtel a Dunába. Azt is fel fogom, hogy meg fogok halni.

Ezt a zuhanást ugyanis nem lehet túlélni. A teljes testtel fogok bele esni a Dunába. Az alattam lévő víz nyugodt arcát mutatja.  A szőrszállak megmerevednek a karomon.  A szívem olyan hevesen ver, hogy hiába próbálom lenyugtatni nem megy. Pedig meg kell nyugodnom. Elfogadtam a tényt, de ettől még valahogy meg kell nyugodnom.

Rájövök, hogy az elmém és a testem nem hajlandó együtt működni. A biológia át vette az irányítást, az ösztönök bekapcsolódtak. Elindult a pánik félelem és a túlélési vágy.

Azt is felfogom, hogy a balesetet nem én okoztam én annak csak elszenvedője vagyok. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy elkezdek gondolkodni, vajon a híradóban be fogják mondani.

Aztán rájöttem még, ha bemondják nem lesz hírértéke, sajnos manapság jobban érdekli a nézőket az, hogy egy sztár mit visel az egyik fesztiválon, mint az, hogy egy biciklis bele esett az Árpád Híd felüljárójánál a Dunán.

Este volt, mindig az Árpád Hídnál szoktam haza tekerni a biciklimmel. A két kocsi épp gyorsasági versenyt rendezett. Aztán az egyik, amikor előzni akart a biciklimet vágta el én meg fejjel lefelé estem bele a Dunába. Ennyi a hír.

A sodrás mindjárt erősödik. A fejem most esett bele a vízbe és a csobbanás kihat egy kis területre.

Olyan erős a sodrás, hiába próbálok meg utolsó erőmmel úszni és hideg a víz is, hogy fél óra múlva meg fulladok.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »