Nincs ott..
Nincs ott, egy talpalatnyi föld, egy maréknyi rög, mi enyém volna.
Mégis ott vagyok, a Vári úton, a Vároldalon, Vártetőn, a Patakokba.
Hapuka bányán, Csurgó árnyas tanyáján, a Paskomba.
Nagyparlagon, Havas nagytisztásán, honnét elláttok Gyöngyösre, Hatvanra.
Benne vagyok a szellőben, szélben a napsütésben a harmatcseppben is ott vagyok.
Geregen, s Úrráteszin át, a Kecskekőig Sólyomként szárnyalok.
Esőben, viharban, minden évszakban, csendes estékben, is ott vagyok.
Örömben, bánatban, templomunk harang zúgására, Palóc szívem dobog.
Nem kell, hogy legyen, bármim is ott nekem, lelkem forrásként bugyog.
Míg világ a világ, örökkön ott leszek, s vagyok, s bíz az sem baj, ha még nevem sem tudod.
2022. 06.23.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
3 Responses
„Nincs ott, egy talpalatnyi föld, egy maréknyi rög, mi enyém volna.
Mégis ott vagyok”
Tetszéssel olvastam és hallgattam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen. Minden érzés és szó igaz.
Szívesen. Igen, ez lejött belőle, mármint, hogy minden érzés és szó igaz.
Szeretettel: Rita