Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita!
Milyen igazat szólnak versed sorai.A szónak ereje van.Jobban meg kellene gondolnunk mit ejtünk ki szánkon. Kimondott szavainkért felelősséggel tartozunk, ránk is visszahullhaaenak.Annak ellenérE, HOgy Bár a közmondás ÚGY TARTJA A SZÓ ELSZÁLL, AZÍRÁS MEGMARAD. Manapsága szónak is van súlya!
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Örülök, hogy Te is így látod. Nekem, mikor súlyos beteg voltam, nagyon sokat számított, hogy mind az édesanyám, mind a kezelő orvosom bízott abban, hogy képes leszek úrrá lenni a betegségen, mert mint mondták erős akaratom van. Az ember úgy van a saját erős akaratával, hogy bizony tudja, hogy az képes el is gyengülni, ilyenkor nagyon fontos a biztatás, a hit abban, hogy az éppen gyenge ember ismét erős és egészséges lehet.
Köszönettel és szeretettel: Rita