A Quartier Latin Párizsban(Szösszenetek)

A Latin Negyed,  a Rive Gauche-on, azaz a Szajna Bal Partján, a város egyik legősibb része. Első lakói a gallok és a római birodalom katonái voltak. 

A középkorban már egyetem működött itt. A hallgatók latinul hallgatták( Innen származik a negyed neve) az előadásokat, méghozzá ülve, fekve földre szórt szalmán. A negyed szélén ma is látható korabeli romok a mai, modern kor képviselőivel, galériákkal, kávéházakkal, éttermekkel és könyvesboltokkal szimbiózisban, együtt léteznek, élnek, lélegeznek. Közülük is talán a legjobban a kávéházak, a les “Cafés”-k , mint a Flores, a Coupole vagy a Deux Magots, testesítik meg megjelenésükkel, szellemükkel a Quartier Latin sajátos világát. És lám a modern idők hatására, a híres kulináris különlegességeket felvonultató éttermek mellett, szégyenszemre már itt is megjelentek, amerikai mintára a különféle gyorséttermek. 

Mondják a negyedet a kultúra szigetének és a diákság fellegvárának is, és joggal hisz itt van a Sorbonne, az ország legnagyobb egyeteme bár már kinőtte  magát és új, városszéli  területekre települt, és továbbiakra fáj a foga. 

A főutcájának tekintett Boulevard Saint Michel egyszerűen csak Boul’MIch’  a negyed közepét átszelve, azt ketté vágja. A boulevard élete viharverte, sokat látott, sok mindent megélt, leginkább e látszólag politikamentes területre is többször belépett  a politika, és akkor rendkívül zajosan és erőszakosan. 

 Sokat látott, sokat megélt, sokat tudna mesélni :látott diákokat és más tüntetőket vonulni, zászlókat és transzparenseket magasba emelkedni, hallotta rohamra induló rendőrcsizmák csattogását a kövezeten, rohamkocsik vijjogó szirénáját, fékek csikorgását, félt lángoló gépkocsik robbanásától, érezte könnyfakasztó gránátok kesernyés füstjét. 

Középső részén, nagyvárostól szokatlanul nagy területű zöld oázis, a Luxembourg Park kínál pihenésre, kikapcsolódásra lehetöséget a lakosságnak és turistáknak egyaránt. 

A hangulatos girbe-gurba utcácskákra vigyázó, régi klasszikus formákat őrző negyedet sem kímélte a modern kor. Ha máshol nem, de a föld alatt betört ide is, a metro képében.  

Radnóti MiklósPáris című versében megemlíti annak a metro vonalnak egyes állomásait, melyek jórészt a negyed alatt találhatóak. Közöttük van egy nagyon furcsa nevű állomás:a Denfert-Rochereau-róluk írja:  

“Hol vagytok ófelzengő állomások:
CHÂTELET – CITÉ – St MICHEL – ODÉON!
s DENFERT-ROCHEREAU, – úgy hangzol mint egy átok.
Térkép virágzott foltos nagy falon.
Hol vagytok ó! – kiáltok…”  

Radnóti elsőéves egyetemista korában egy évet töltött el itt a negyedben. Rajta kívül Ady Endre volt a másik nagy magyar költő, aki itt, Párizsban élt élete egy szakaszában. De rajtuk kívül hazai földről sok más, kevésbé ismert, és híres művész, irodalmár  lakott a negyed valamelyik hoteljében és rövidebb, hosszabb időt itt élt le életéből. A város és különösen ez a negyed a művészeket , költőket, írókat mágnesszerűen vonzotta. 

Na és itt is van egy piac, talán mindegyik között a leghíresebb a festői Rue Mouffetard -on. Ezt felkeresni és végigmenni az utcán, csodálni az utcát, a házakat no meg természetesen a standokat, a sok színes képet nyújtó árukat, és gazdáikat az árusokat. Hallgatni, amint fennhangon kínálják portékáikat. Ők azt gondolják ékes francia nyelven teszik ezt, én meg az gondoltam ezt a franciát senki más, csak ők értik. 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Tonió!

    Mindenhová betör a mondernizáció és elveszi a régi korok hangulatát. Lassan már mindegy, hogy melyik országba megy az utazó, mert mint ahogy írod: „szégyenszemre már itt is megjelentek, amerikai mintára a különféle gyorséttermek.” Ráadásul, ha csak ennyi lenne!

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »