Annyi a szomorúság és olyan sok a bánat,
az emberek szeméből hiányoznak a vágyak.
Azokról lemondtak már olyan rég, egy szék elég,
ahová elfáradva leülni vágynak ők még.
Én oly igen mondanám, hogy tessék itt az enyém,
csak hogy ne vesszem el sohasem a vágyott remény.
Homlokról a bánatot szívesen letörölném,
sötét, szürke felhőket a kék égről száműzném.
Esőt is hoznék, mikor az aszály fáj és éget,
megszüntetném a háborút, adnék békességet.
Fedelet, kinek hajléka nincsen, legyen kincse,
egészséget, akinek soha sem jutott az se.
Nem adhatok mást, mint kedves szavam és figyelmem,
hiszen nincsen másom, csak amivel rendelkezem.
Fogadd tőlem szívvel és befogadó készséggel!
Vidd magaddal és osszad meg, Te is add bőséggel!
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
kedves Rita, jó volt ezt az írásodat (is) olvasni.
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm a látogatást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita