Árnyak

Sötét őszi alkonyat bús csendje,
Hideg lángolásával burkolt be.
Néptelen utakon  bolyongva,
Varjak szálltak felém jajongva.

Ijedten néztem körbe-körbe,
Előttem a halál néma völgye,
Baljós árny lebegett hozzám,
Reszketve tátva maradt szám.

Nem szólt, csak figyelt engem,
Pillantásával fürkészte ki lelkem.
Lágyan, mint forrón izzó lehellet,
Hirtelen eltűnve tovább lebegett.

Verejtékem egészen reám fagyott,
A látogatás mély nyomott hagyott.
Dobogó szívvel, mélán, ernyedten,
Megkönnyebbülve kicsit lihegtem.

Suhanó árnyak, fényes angyalok:
Nélkületek boldogabb vagyok!
Hagyjatok még élni, esdeklem,
Ne halál legyen örök végzetem!

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ház az esőben

Elfolyik az idő, a sirató esőben, lemos minden ablakot. Ódon házak között, csendekre lépek és hallgatok. Az öreg ház gyomrában a lenyelt sötétség örökre bent

Teljes bejegyzés »
Versek
Kissné Kustor Franciska

Esőtánc

Tánc, tánc, eső tánc. Esőtündér merre jársz? Vihar a város közepén, mindig szakad, fúj a szél. Esőkabát, tarka ernyő, ilyenkor, ott mit sem ér. Ott

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó Szabina

Bolondos Birodalom

Álomország határában, a magas, sűrű lombú fák árnyékában élnek a földi gyerekek kitalált, de már elfelejtett barátai. Mindenféle varázslatos lényt láthatsz, ha betérsz ide, a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó Szabina

Csillagkert

Messze az űrben, a holdon is túl, ott, ahol a sötétség az úr, titokban létezik egy kert. Ebben a kertben nem zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek,

Teljes bejegyzés »

Olvassunk!

  Mindig azt mondjuk nincs időnk, Igaz, hogy gyorsan peregnek az esztendők. Lehetnél ezernyi személy, Ha még több kötetet magad elé vennél.   Ne csak

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Egy lépéssel közelebb

Húzd ki magad! – ordított rám az anyám az emelet túlvégéből. A tükörrel szemben álltam, néztem a saját arcképemet. Lassan feldolgozva a parancsot eleget tettem

Teljes bejegyzés »