Árnyak

Sötét őszi alkonyat bús csendje,
Hideg lángolásával burkolt be.
Néptelen utakon  bolyongva,
Varjak szálltak felém jajongva.

Ijedten néztem körbe-körbe,
Előttem a halál néma völgye,
Baljós árny lebegett hozzám,
Reszketve tátva maradt szám.

Nem szólt, csak figyelt engem,
Pillantásával fürkészte ki lelkem.
Lágyan, mint forrón izzó lehellet,
Hirtelen eltűnve tovább lebegett.

Verejtékem egészen reám fagyott,
A látogatás mély nyomott hagyott.
Dobogó szívvel, mélán, ernyedten,
Megkönnyebbülve kicsit lihegtem.

Suhanó árnyak, fényes angyalok:
Nélkületek boldogabb vagyok!
Hagyjatok még élni, esdeklem,
Ne halál legyen örök végzetem!

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tiszteletlenség

  A tiszteletlenség működik, ha hagyod, Munkahelyen, családban, akár egy padon. Ki így viselkedik azt hiszi több nálad, Bármit bármikor megengedett magának.   Nem azért

Teljes bejegyzés »

Telekocsi

Némelyek nem autót vásárolnak, hanem tömegközlekedési eszközzé alakulnak. Ők azok, akiket megkérni sem kell. Elég rájuk nézni. Ugranak és teszik a dolgukat, mert jónak lenni

Teljes bejegyzés »

Egy varázslatos kuckó

    Egy varázslatos kuckó        A füstös félhomályban egy parázsló cigarettavég, a múlt hamutálcájában büszkén dúdol egy szép mesét. Gyönyörű, őszinte, lázas

Teljes bejegyzés »

Virág a Sztüx partján

  Egymagam ülök a Sztüx folyó partján, az elmúlás szólít meg, morajló hangon, belenézek tükrébe s látom ráncos arcom, Voltam ám én is fiatal hajdanán,

Teljes bejegyzés »

Téli kaland

Felhőből hull hópaplan, nyúl vacog a bokorban. Hosszú fülét hegyezi, épp a rókát figyeli. Várja őt a családja: ura, fia, leánya. Nagyot ugrik nyúl koma,

Teljes bejegyzés »

Levendulás cappuccino   Ülök a padon . Levendulás cappuccino kékje az égről visszaint, s fák vigyáznak rád s rám, kupolájukon a remény  kacsint. Hiszi a

Teljes bejegyzés »