Visszanézve

Életem romjain ülve, folyhatna könnyem szüntelen,

visszakérhetném a kezdetet, öklöm rázva vad dühhel

új életet, melyre visszanézni egykor majd érdemes.

Felsorolnám kik hibáztak, kik okozták bajom, gondom,

mindenkit vádolnék, és csupán magam sajnálnám nagyon,

nyolcvanadik évem küszöbén a magány a barátom.

Elvárnám, hogy megértsenek, mondván nem ezt érdemelted,

az emberek gonoszak, nem mondják, elfordulnak tőlem,

a hátam mögött súgnak-búgnak, olyan szeretetlenek.

Lehetne így is, de minek, csupán menni kell, míg lehet,

romeltakarítás után, elengedni minden rosszat,

csodálni napfelkeltét, s hogy a virág illatot lehel.

A szép családért, otthonért és fedélért hálát adni,

szülőkért, kit vártak, féltő szeretettel felneveltek,

visszaidézve számtalan szép évet és megnyugodni.

Rátekintve az életemre, jutott bánat és öröm,

az egyik boldoggá tett a másik megtanított élni,

teher alatt nőtt naggyá a pálma, melyben gyönyörködöm.

Itt ülök a nyolcvan küszöbön ó, hát ez mily nagy csoda,

szeretve vagyok és szeretnek, mosolyom adom mindnek,

békébe születtem és élhettem, mit nem adnék oda.

Táncolok, énekelek, nevetek, jó hozzám az élet,

nem maradtam burokban, ezért kiléptem a szabadba,

rossz döntéseim én hoztam, nem volt ellenem merénylet.

Olykor hibáztam, de jót is tettem, és teszek, míg élek,

reményt a reménytelennek, éhezőnek friss kenyeret,

s észreveszek minden szépet, mit még nyújt nekem az élet.

Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.