Kereslek

Kereslek

Szemem sarkából figyellek téged
Nézem ahogy lustán nyomkodod a billentyűzetet
Nézlek és keresem pufi kis arcod
Azt az édes angyali, gyermek mosolyod.

Keresem nagyon és úgy meg ijedek
A vonásaid olyan idegenek
Hol az én babám a cserfes fürtjeivel?
Ki ez a lány? Olyan idegen

Szinte már felnőtt, annak akar tűnni
A haját nem engedi copfba kötni
A fodrot a szoknyáról rég leszedette
Helyette az orrába a piercinget tetette

Mindent, amit mondok számára bosszantó
Hagyjam őt, hisz jobban tudja, hogy neki mi a jó
Tudtam, hogy egyszer kamasz lesz a gyerek
De, hogy ilyen hamar, ennyi év eltelt?

Vitázik, veszekszik, minden rossz mit mondok
Úgy érzem velem mindig, folyton undok
Most, hogy csendbe van, nem figyel ide
Nézem és örülök, hogy éppen van egy kis béke

Várom már nagyon, hogy visszatérjen hozzám
Pár év és újra majd az én babám
És mi lesz, ha nem? … hisz már felnőtt
Nem dédelgethetek folyton egy érett nőt

Menjetek innen sötét gondolatok
Ijesztők és zavaróak vagytok
Egy kamasszal mindig türelmes kell lenni
A régi emlékekből kell erőt meríteni

Meg kell várni, hogy elmúljon a dili
Hisz gyermeket nevelni nem mindig idilli
Tudom, hogy te is mosolyogsz majd ezen
És egyszer csak újra megfogod a kezem

Author: Borbély Laura Mária

Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.