Kísértő SzavakSzavak. Néha a lelkünk rejtett bugyraiba hatolnak. Mélyen bevésődnek a tudatunkba, egy életen át hordozzuk őket. Újra és újra felidézünk egy mondatot, fülünkben cseng a hangsúly, bensőnkből érezzük a szemrehányást, kritikát, gúnyt, vagy néha a dicséretet, útmutatást. Képtelenek vagyunk szabadulni az érzéstől , amit kiváltott belőlünk az, amit valamely számunkra fontos személy mondott rólunk, nekünk, vagy egyszerűen csak meghallottuk. Igen, talán a legrosszabb, ha meghalljuk. Aki mindent meghall, hamar meghal… Mondta Koltai zseniális filmjében, a Sose halunk meg c. klasszikusban. Valóban, mégis mintha belül meghalnánk egy kicsit. Az agyunk funkcionál, lélegzünk, mozgunk, tesszük a dolgunkat, a megszokott napi rutint, de már semmi sem ugyanolyan, valami örökre megváltozott, és tudjuk, egy időszak lezárult. Hiába a dolgok körforgása, az élet ciklikus ismétlődése, mégsem érezzük már ugyanazt, bármennyire szeretnénk. Et tumi fili Brute… Te is fiam Brutus¬. Vajon Brutus fülében hányszor csenghetett vissza Caesar hiressé vált kérdése, utolsó kétségbeesett kiáltása. Hányszor gondolt vissza lelkében tipródva, magában őrlődve egykori mentora utolsó szavaira. Nem akart egy új Sullát , egy dictatort a Senatusban, de vajon a helyes döntést hozta-e … Az árulást, a magasztosnak vélt cél érdekében tett hősies cselekedettől, csakúgy mint a szerelmet a gyűlölettől az őrületet a zsenialitástól vékony határ választja el. Néha magunk sem tudjuk, mikor lépjük át azt a bizonyos vonalat, és mi az a pillanat, amikor már nem kontrolláljuk az eseményeket. Amikor életre kel , esetleg épp lelassul az idő. Lefagyunk, vagy hirtelen, meggondolatlanul reagálunk. Esetleg csupán letargiába esve, tudomásul vesszük , ami történt.
Olyan vagy, mint az apád. Mondja sokszor az elvált, elkeseredett anyuka a kisfiának, mikor valami olyan reakciót lát, ami az ex, és egyben épp frissen megutált férjére emlékezteti. Nem viszed az életben semmire. Középszerű vagy, az is maradsz. Hallhattuk kedves tanáraink felkészitését az iskola utáni időszakra vonatkozóan. Hány alkalommal hallottuk képzeletünkben vissza, amikor sikeressé váltunk, de akkor is, ha nem jöttek össze a terveink. Oktatóink valószinűsithetően bele sem gondoltak, milyen lelki rombolást vittek véghez egy.egy hasonlóan remekbe szabott mondattal. Az önmagadba vetett hitet tették tönkre. Ezzel akár életre szóló kérdőjelet hagyva bennünk, a képességeinket , a tudásunkat, a teremtő képességünket vonták kétségbe.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak egyszer szeresselek… Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor fűszere a földnek… Vajon mennyire járhatott a fellegekben a boldogságtól a korabeli Anna Hathaway, amikor meghallotta Shakespeare csodaszép vallomásait.
Hányszor juthattak eszébe ezek a mondatok, akár veszekedések alkalmával, mikor épp a pillanat hevében rettenetesen haragudott szerelmére, akár életük utolsó közösen eltöltött óráiban, várva az elkerülhetetlent…
Ákos épp a féltucatnyi sörrel végzett az elmúlt órában. Végre kezdett zsibbadni az agya, kiütve fejéből a szűnni nem akaró gondolatok folyamatos örvénylését. Még csak a harmadik ikszet lépte túl, de már úgy érezte , elege volt az életéből, és mindenből, ami ezzel járt. Jöhetne érte Selma Lagerlöf főhőse ,a halál kocsisa, ócska , nyikorgó szekéren, a megfáradt fakó gebével együtt. A férfi nem tűnt alkoholistának. Jó minőségű ,márkás sötét pólót, és mélykék farmert viselt , vadonatúj fehér edzőcipővel. Magas, arányosan kisportolt testalkata, és katonásra nyirt rövid barna haja, derűs arckifejezése kifejezetten megnyerővé tette őt a szebbik nem számára.
Ő is szép reményekkel indult az iskolában. Átlagos, polgári család. Közös nyaralások a görög, olasz tengerparton, esténként vacsora ,amikor mindenki elmesélte a napját. Ilyenkor ajánlatos bevallani az esetlegesen becsúszott gyengébb osztályzatot, vagy épp osztályfőnöki intőt. Minden ideálisnak tűnt, amig apuka ,amikor Ákos kamaszodott, és a gimnáziumi éveit kezdte, tehát apuka úgy döntött, még előtte a nagybetűs élet, és a húsz évvel fiatalabb, és Ákos anyukájánál három árnyalattal világosabb szőke titkárnőjével új családot alapitott. –Egy csapat vagyunk fiam, nem változik köztünk semmi. Hetente nálunk leszel, Évával is majd összebarátkoztok. Vigasztalta Ákost. Viszont minden megváltozott, apja már egyre gyakrabban nem reagált a hivásaira, üzeneteire. Sűrűn lemondta a közösen tervezett programokat, túlórára, vagy egyéb közbejött eseményekre hivatkozva. Megszületett a féltestvére , amúgy tündéri kislány ,aki nem tehetett semmiről, mégis végérvényesen boritott mindent. Anyja is sokszor ridegebben bánt vele, amikor Ákos nem vallotta be a matek kettest ,bizony elhangzott az ominózus mondat, olyan vagy mint az apád, ő is becsapott engem.
Ahogy az várható volt, a matek tanár sem volt vele kiméletesebb. Eltalálta kedves olvasó, a szokásos pedagógusi jövendölések is elhangzottak a nebuló szép reményeit illetően….
Végül a középiskolai évek vesszőfutása után Ákos sportmenedzseri szakirányon végzett egy fizetős főiskolán, amit apja lelkiismeret furdalásától, és azért megkésett szeretetétől vezérelve szponzorált. A főiskolai évek alatt ismerkedett meg Annával. A lány rövid, vörösesbarna sportos frizurája ellenére maga volt Ákos számára a megtestesült nőiesség. Feszes farmerek kiemelték karcsú lábait, és kissé telt fenekét. Eleinte csak mind gyakrabban együtt ebédeltek a campuson, aztán közös séták a városban, a bulikon a vad közös táncot váltó lassú számokon összebújás… Az együttlét előtti forró izgalom, amikor még csak a lány blúza alá bújtatva a kezét érezte a Anna mellén a vágyat… Még senki nem érintette meg a lelkem húrjait… Súgta fülébe a lány az első együttlét után. A földöntúli boldogság, az igazi vak, és tébolyult szerelem, az önfeledt egymásba feledkezés… Ákos úgy érezte, elkezdett élni, élénkebb szinekben pompáztak a mezők virágai, brutálisabban szólt számára a rockzene, kivirágzott az élet. Eljött az esküvő, Richard , fősulis évfolyamtársa , és egyben legjobb barátja látta el a tanú szerepét. Igen, Ricsi…. Elveszithet-e az ember egyszerre két szerettét is, méghozzá úgy, hogy nem baleset következtében. Bár ők pontosan igy fogalmaztak. Baleset, csak megtörtént. Nem rajtunk múlott, nem tudtuk kontrollálni az eseményeket. Ricsi és Anna… Abban az ágyban, amit közösen vettek még az első önálló keresetükből, hogy ne kelljen az albiban ,a kényelmetlen matracon aludniuk. Te is fiam, Richárd…Illetve csak Te, pont Te Richárd…. Amikor már épp kezdték a kis életüket felépiteni. Ákos vezetői pozíciót töltött be egy multinál, igaz, az ára a megszokott. Napi tiz tizenkét óra munka, kevés otthon töltött idő. Még hogy nem viszem semmire, Erika néni… A matekon túl is van ám élet…
Úgy tűnt Anna feltalálja magát, jógát és fitnnesst oktatott egy közeli plázában. Kicsengették a közös lakás utolsó törlesztőjét, igaz, szülői segitséggel, de mégis megvalósult amit szerettek volna, az ő kicsiny otthonuk. Végre tudta fizetni a lombik programot, amire Annának szüksége volt. És amire olyan nagyon vágytak… Ekkor borul minden. Richárd úgy árulta el, ahogy az apja is tette…
Ákos egykori boksz edzője is mondott egy-egy sentenciát. Az igazi bajnokok a padlóról kelnek fel. Amikor már a közönség lemondott róluk, és az ellenfél már győztesen emelné fel a kezét, akkor robbantják fel a szoritót. Amig a kövér nő énekel, még tart az előadás ,fiam. Mondta egy nehéz meccs szünetében, amikor Ákos úgy érezte, mind a szuflából, mind a repertoárból kifogyott. Aztán a gongszó után egy minden mindegy alapon inditott váratlan kombinációval megnyerte a meccset.
A kocsmában a zenegépből Divine egyik régi slágere hangzott fel. A kövér nő még énekel. Mosolyodott el Ákos. Még egy kör, és holnap a fejfájás után kipakolom a lakást, keresek albit, és kezdődhet az új élet…
A gyémántot csak a gyémánt vágja, kemény legyél aki az ütést is állja… Dúdolt egy egészen más dallamot, amit egy sovány férfi énekelt régen…
Szavak. Néha a lelkünk rejtett bugyraiba hatolnak. Mélyen bevésődnek a tudatunkba, egy életen át hordozzuk őket. Újra és újra felidézünk egy mondatot, fülünkben cseng a hangsúly, bensőnkből érezzük a szemrehányást, kritikát, gúnyt, vagy néha a dicséretet, útmutatást. Képtelenek vagyunk szabadulni az érzéstől , amit kiváltott belőlünk az, amit valamely számunkra fontos személy mondott rólunk, nekünk, vagy egyszerűen csak meghallottuk. Igen, talán a legrosszabb, ha meghalljuk. Aki mindent meghall, hamar meghal… Mondta Koltai zseniális filmjében, a Sose halunk meg c. klasszikusban. Valóban, mégis mintha belül meghalnánk egy kicsit. Az agyunk funkcionál, lélegzünk, mozgunk, tesszük a dolgunkat, a megszokott napi rutint, de már semmi sem ugyanolyan, valami örökre megváltozott, és tudjuk, egy időszak lezárult. Hiába a dolgok körforgása, az élet ciklikus ismétlődése, mégsem érezzük már ugyanazt, bármennyire szeretnénk. Et tumi fili Brute… Te is fiam Brutus¬. Vajon Brutus fülében hányszor csenghetett vissza Caesar hiressé vált kérdése, utolsó kétségbeesett kiáltása. Hányszor gondolt vissza lelkében tipródva, magában őrlődve egykori mentora utolsó szavaira. Nem akart egy új Sullát , egy dictatort a Senatusban, de vajon a helyes döntést hozta-e … Az árulást, a magasztosnak vélt cél érdekében tett hősies cselekedettől, csakúgy mint a szerelmet a gyűlölettől az őrületet a zsenialitástól vékony határ választja el. Néha magunk sem tudjuk, mikor lépjük át azt a bizonyos vonalat, és mi az a pillanat, amikor már nem kontrolláljuk az eseményeket. Amikor életre kel , esetleg épp lelassul az idő. Lefagyunk, vagy hirtelen, meggondolatlanul reagálunk. Esetleg csupán letargiába esve, tudomásul vesszük , ami történt.
Olyan vagy, mint az apád. Mondja sokszor az elvált, elkeseredett anyuka a kisfiának, mikor valami olyan reakciót lát, ami az ex, és egyben épp frissen megutált férjére emlékezteti. Nem viszed az életben semmire. Középszerű vagy, az is maradsz. Hallhattuk kedves tanáraink felkészitését az iskola utáni időszakra vonatkozóan. Hány alkalommal hallottuk képzeletünkben vissza, amikor sikeressé váltunk, de akkor is, ha nem jöttek össze a terveink. Oktatóink valószinűsithetően bele sem gondoltak, milyen lelki rombolást vittek véghez egy.egy hasonlóan remekbe szabott mondattal. Az önmagadba vetett hitet tették tönkre. Ezzel akár életre szóló kérdőjelet hagyva bennünk, a képességeinket , a tudásunkat, a teremtő képességünket vonták kétségbe.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak egyszer szeresselek… Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor fűszere a földnek… Vajon mennyire járhatott a fellegekben a boldogságtól a korabeli Anna Hathaway, amikor meghallotta Shakespeare csodaszép vallomásait.
Hányszor juthattak eszébe ezek a mondatok, akár veszekedések alkalmával, mikor épp a pillanat hevében rettenetesen haragudott szerelmére, akár életük utolsó közösen eltöltött óráiban, várva az elkerülhetetlent…
Ákos épp a féltucatnyi sörrel végzett az elmúlt órában. Végre kezdett zsibbadni az agya, kiütve fejéből a szűnni nem akaró gondolatok folyamatos örvénylését. Még csak a harmadik ikszet lépte túl, de már úgy érezte , elege volt az életéből, és mindenből, ami ezzel járt. Jöhetne érte Selma Lagerlöf főhőse ,a halál kocsisa, ócska , nyikorgó szekéren, a megfáradt fakó gebével együtt. A férfi nem tűnt alkoholistának. Jó minőségű ,márkás sötét pólót, és mélykék farmert viselt , vadonatúj fehér edzőcipővel. Magas, arányosan kisportolt testalkata, és katonásra nyirt rövid barna haja, derűs arckifejezése kifejezetten megnyerővé tette őt a szebbik nem számára.
Ő is szép reményekkel indult az iskolában. Átlagos, polgári család. Közös nyaralások a görög, olasz tengerparton, esténként vacsora ,amikor mindenki elmesélte a napját. Ilyenkor ajánlatos bevallani az esetlegesen becsúszott gyengébb osztályzatot, vagy épp osztályfőnöki intőt. Minden ideálisnak tűnt, amig apuka ,amikor Ákos kamaszodott, és a gimnáziumi éveit kezdte, tehát apuka úgy döntött, még előtte a nagybetűs élet, és a húsz évvel fiatalabb, és Ákos anyukájánál három árnyalattal világosabb szőke titkárnőjével új családot alapitott. –Egy csapat vagyunk fiam, nem változik köztünk semmi. Hetente nálunk leszel, Évával is majd összebarátkoztok. Vigasztalta Ákost. Viszont minden megváltozott, apja már egyre gyakrabban nem reagált a hivásaira, üzeneteire. Sűrűn lemondta a közösen tervezett programokat, túlórára, vagy egyéb közbejött eseményekre hivatkozva. Megszületett a féltestvére , amúgy tündéri kislány ,aki nem tehetett semmiről, mégis végérvényesen boritott mindent. Anyja is sokszor ridegebben bánt vele, amikor Ákos nem vallotta be a matek kettest ,bizony elhangzott az ominózus mondat, olyan vagy mint az apád, ő is becsapott engem.
Ahogy az várható volt, a matek tanár sem volt vele kiméletesebb. Eltalálta kedves olvasó, a szokásos pedagógusi jövendölések is elhangzottak a nebuló szép reményeit illetően….
Végül a középiskolai évek vesszőfutása után Ákos sportmenedzseri szakirányon végzett egy fizetős főiskolán, amit apja lelkiismeret furdalásától, és azért megkésett szeretetétől vezérelve szponzorált. A főiskolai évek alatt ismerkedett meg Annával. A lány rövid, vörösesbarna sportos frizurája ellenére maga volt Ákos számára a megtestesült nőiesség. Feszes farmerek kiemelték karcsú lábait, és kissé telt fenekét. Eleinte csak mind gyakrabban együtt ebédeltek a campuson, aztán közös séták a városban, a bulikon a vad közös táncot váltó lassú számokon összebújás… Az együttlét előtti forró izgalom, amikor még csak a lány blúza alá bújtatva a kezét érezte a Anna mellén a vágyat… Még senki nem érintette meg a lelkem húrjait… Súgta fülébe a lány az első együttlét után. A földöntúli boldogság, az igazi vak, és tébolyult szerelem, az önfeledt egymásba feledkezés… Ákos úgy érezte, elkezdett élni, élénkebb szinekben pompáztak a mezők virágai, brutálisabban szólt számára a rockzene, kivirágzott az élet. Eljött az esküvő, Richard , fősulis évfolyamtársa , és egyben legjobb barátja látta el a tanú szerepét. Igen, Ricsi…. Elveszithet-e az ember egyszerre két szerettét is, méghozzá úgy, hogy nem baleset következtében. Bár ők pontosan igy fogalmaztak. Baleset, csak megtörtént. Nem rajtunk múlott, nem tudtuk kontrollálni az eseményeket. Ricsi és Anna… Abban az ágyban, amit közösen vettek még az első önálló keresetükből, hogy ne kelljen az albiban ,a kényelmetlen matracon aludniuk. Te is fiam, Richárd…Illetve csak Te, pont Te Richárd…. Amikor már épp kezdték a kis életüket felépiteni. Ákos vezetői pozíciót töltött be egy multinál, igaz, az ára a megszokott. Napi tiz tizenkét óra munka, kevés otthon töltött idő. Még hogy nem viszem semmire, Erika néni… A matekon túl is van ám élet…
Úgy tűnt Anna feltalálja magát, jógát és fitnnesst oktatott egy közeli plázában. Kicsengették a közös lakás utolsó törlesztőjét, igaz, szülői segitséggel, de mégis megvalósult amit szerettek volna, az ő kicsiny otthonuk. Végre tudta fizetni a lombik programot, amire Annának szüksége volt. És amire olyan nagyon vágytak… Ekkor borul minden. Richárd úgy árulta el, ahogy az apja is tette…
Ákos egykori boksz edzője is mondott egy-egy sentenciát. Az igazi bajnokok a padlóról kelnek fel. Amikor már a közönség lemondott róluk, és az ellenfél már győztesen emelné fel a kezét, akkor robbantják fel a szoritót. Amig a kövér nő énekel, még tart az előadás ,fiam. Mondta egy nehéz meccs szünetében, amikor Ákos úgy érezte, mind a szuflából, mind a repertoárból kifogyott. Aztán a gongszó után egy minden mindegy alapon inditott váratlan kombinációval megnyerte a meccset.
A kocsmában a zenegépből Divine egyik régi slágere hangzott fel. A kövér nő még énekel. Mosolyodott el Ákos. Még egy kör, és holnap a fejfájás után kipakolom a lakást, keresek albit, és kezdődhet az új élet…
A gyémántot csak a gyémánt vágja, kemény legyél aki az ütést is állja… Dúdolt egy egészen más dallamot, amit egy sovány férfi énekelt régen…
Szavak. Néha a lelkünk rejtett bugyraiba hatolnak. Mélyen bevésődnek a tudatunkba, egy életen át hordozzuk őket. Újra és újra felidézünk egy mondatot, fülünkben cseng a hangsúly, bensőnkből érezzük a szemrehányást, kritikát, gúnyt, vagy néha a dicséretet, útmutatást. Képtelenek vagyunk szabadulni az érzéstől , amit kiváltott belőlünk az, amit valamely számunkra fontos személy mondott rólunk, nekünk, vagy egyszerűen csak meghallottuk. Igen, talán a legrosszabb, ha meghalljuk. Aki mindent meghall, hamar meghal… Mondta Koltai zseniális filmjében, a Sose halunk meg c. klasszikusban. Valóban, mégis mintha belül meghalnánk egy kicsit. Az agyunk funkcionál, lélegzünk, mozgunk, tesszük a dolgunkat, a megszokott napi rutint, de már semmi sem ugyanolyan, valami örökre megváltozott, és tudjuk, egy időszak lezárult. Hiába a dolgok körforgása, az élet ciklikus ismétlődése, mégsem érezzük már ugyanazt, bármennyire szeretnénk. Et tumi fili Brute… Te is fiam Brutus¬. Vajon Brutus fülében hányszor csenghetett vissza Caesar hiressé vált kérdése, utolsó kétségbeesett kiáltása. Hányszor gondolt vissza lelkében tipródva, magában őrlődve egykori mentora utolsó szavaira. Nem akart egy új Sullát , egy dictatort a Senatusban, de vajon a helyes döntést hozta-e … Az árulást, a magasztosnak vélt cél érdekében tett hősies cselekedettől, csakúgy mint a szerelmet a gyűlölettől az őrületet a zsenialitástól vékony határ választja el. Néha magunk sem tudjuk, mikor lépjük át azt a bizonyos vonalat, és mi az a pillanat, amikor már nem kontrolláljuk az eseményeket. Amikor életre kel , esetleg épp lelassul az idő. Lefagyunk, vagy hirtelen, meggondolatlanul reagálunk. Esetleg csupán letargiába esve, tudomásul vesszük , ami történt.
Olyan vagy, mint az apád. Mondja sokszor az elvált, elkeseredett anyuka a kisfiának, mikor valami olyan reakciót lát, ami az ex, és egyben épp frissen megutált férjére emlékezteti. Nem viszed az életben semmire. Középszerű vagy, az is maradsz. Hallhattuk kedves tanáraink felkészitését az iskola utáni időszakra vonatkozóan. Hány alkalommal hallottuk képzeletünkben vissza, amikor sikeressé váltunk, de akkor is, ha nem jöttek össze a terveink. Oktatóink valószinűsithetően bele sem gondoltak, milyen lelki rombolást vittek véghez egy.egy hasonlóan remekbe szabott mondattal. Az önmagadba vetett hitet tették tönkre. Ezzel akár életre szóló kérdőjelet hagyva bennünk, a képességeinket , a tudásunkat, a teremtő képességünket vonták kétségbe.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak egyszer szeresselek… Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor fűszere a földnek… Vajon mennyire járhatott a fellegekben a boldogságtól a korabeli Anna Hathaway, amikor meghallotta Shakespeare csodaszép vallomásait.
Hányszor juthattak eszébe ezek a mondatok, akár veszekedések alkalmával, mikor épp a pillanat hevében rettenetesen haragudott szerelmére, akár életük utolsó közösen eltöltött óráiban, várva az elkerülhetetlent…
Ákos épp a féltucatnyi sörrel végzett az elmúlt órában. Végre kezdett zsibbadni az agya, kiütve fejéből a szűnni nem akaró gondolatok folyamatos örvénylését. Még csak a harmadik ikszet lépte túl, de már úgy érezte , elege volt az életéből, és mindenből, ami ezzel járt. Jöhetne érte Selma Lagerlöf főhőse ,a halál kocsisa, ócska , nyikorgó szekéren, a megfáradt fakó gebével együtt. A férfi nem tűnt alkoholistának. Jó minőségű ,márkás sötét pólót, és mélykék farmert viselt , vadonatúj fehér edzőcipővel. Magas, arányosan kisportolt testalkata, és katonásra nyirt rövid barna haja, derűs arckifejezése kifejezetten megnyerővé tette őt a szebbik nem számára.
Ő is szép reményekkel indult az iskolában. Átlagos, polgári család. Közös nyaralások a görög, olasz tengerparton, esténként vacsora ,amikor mindenki elmesélte a napját. Ilyenkor ajánlatos bevallani az esetlegesen becsúszott gyengébb osztályzatot, vagy épp osztályfőnöki intőt. Minden ideálisnak tűnt, amig apuka ,amikor Ákos kamaszodott, és a gimnáziumi éveit kezdte, tehát apuka úgy döntött, még előtte a nagybetűs élet, és a húsz évvel fiatalabb, és Ákos anyukájánál három árnyalattal világosabb szőke titkárnőjével új családot alapitott. –Egy csapat vagyunk fiam, nem változik köztünk semmi. Hetente nálunk leszel, Évával is majd összebarátkoztok. Vigasztalta Ákost. Viszont minden megváltozott, apja már egyre gyakrabban nem reagált a hivásaira, üzeneteire. Sűrűn lemondta a közösen tervezett programokat, túlórára, vagy egyéb közbejött eseményekre hivatkozva. Megszületett a féltestvére , amúgy tündéri kislány ,aki nem tehetett semmiről, mégis végérvényesen boritott mindent. Anyja is sokszor ridegebben bánt vele, amikor Ákos nem vallotta be a matek kettest ,bizony elhangzott az ominózus mondat, olyan vagy mint az apád, ő is becsapott engem.
Ahogy az várható volt, a matek tanár sem volt vele kiméletesebb. Eltalálta kedves olvasó, a szokásos pedagógusi jövendölések is elhangzottak a nebuló szép reményeit illetően….
Végül a középiskolai évek vesszőfutása után Ákos sportmenedzseri szakirányon végzett egy fizetős főiskolán, amit apja lelkiismeret furdalásától, és azért megkésett szeretetétől vezérelve szponzorált. A főiskolai évek alatt ismerkedett meg Annával. A lány rövid, vörösesbarna sportos frizurája ellenére maga volt Ákos számára a megtestesült nőiesség. Feszes farmerek kiemelték karcsú lábait, és kissé telt fenekét. Eleinte csak mind gyakrabban együtt ebédeltek a campuson, aztán közös séták a városban, a bulikon a vad közös táncot váltó lassú számokon összebújás… Az együttlét előtti forró izgalom, amikor még csak a lány blúza alá bújtatva a kezét érezte a Anna mellén a vágyat… Még senki nem érintette meg a lelkem húrjait… Súgta fülébe a lány az első együttlét után. A földöntúli boldogság, az igazi vak, és tébolyult szerelem, az önfeledt egymásba feledkezés… Ákos úgy érezte, elkezdett élni, élénkebb szinekben pompáztak a mezők virágai, brutálisabban szólt számára a rockzene, kivirágzott az élet. Eljött az esküvő, Richard , fősulis évfolyamtársa , és egyben legjobb barátja látta el a tanú szerepét. Igen, Ricsi…. Elveszithet-e az ember egyszerre két szerettét is, méghozzá úgy, hogy nem baleset következtében. Bár ők pontosan igy fogalmaztak. Baleset, csak megtörtént. Nem rajtunk múlott, nem tudtuk kontrollálni az eseményeket. Ricsi és Anna… Abban az ágyban, amit közösen vettek még az első önálló keresetükből, hogy ne kelljen az albiban ,a kényelmetlen matracon aludniuk. Te is fiam, Richárd…Illetve csak Te, pont Te Richárd…. Amikor már épp kezdték a kis életüket felépiteni. Ákos vezetői pozíciót töltött be egy multinál, igaz, az ára a megszokott. Napi tiz tizenkét óra munka, kevés otthon töltött idő. Még hogy nem viszem semmire, Erika néni… A matekon túl is van ám élet…
Úgy tűnt Anna feltalálja magát, jógát és fitnnesst oktatott egy közeli plázában. Kicsengették a közös lakás utolsó törlesztőjét, igaz, szülői segitséggel, de mégis megvalósult amit szerettek volna, az ő kicsiny otthonuk. Végre tudta fizetni a lombik programot, amire Annának szüksége volt. És amire olyan nagyon vágytak… Ekkor borul minden. Richárd úgy árulta el, ahogy az apja is tette…
Ákos egykori boksz edzője is mondott egy-egy sentenciát. Az igazi bajnokok a padlóról kelnek fel. Amikor már a közönség lemondott róluk, és az ellenfél már győztesen emelné fel a kezét, akkor robbantják fel a szoritót. Amig a kövér nő énekel, még tart az előadás ,fiam. Mondta egy nehéz meccs szünetében, amikor Ákos úgy érezte, mind a szuflából, mind a repertoárból kifogyott. Aztán a gongszó után egy minden mindegy alapon inditott váratlan kombinációval megnyerte a meccset.
A kocsmában a zenegépből Divine egyik régi slágere hangzott fel. A kövér nő még énekel. Mosolyodott el Ákos. Még egy kör, és holnap a fejfájás után kipakolom a lakást, keresek albit, és kezdődhet az új élet…
A gyémántot csak a gyémánt vágja, kemény legyél aki az ütést is állja… Dúdolt egy egészen más dallamot, amit egy sovány férfi énekelt régen…
Author: Balogh Gábor
1969. november 29-én születtem, Budapesten. Közel 30 éve a közszférában dolgozom, Szabadidőmben szívesen sportolok, emellett természetesen nagy szerelem az irodalom is. Nagy hatással voltak rám többek között az amerikai "zsidó szentháromság": Bernard Malamoud, Saul Bellow, Philip Roth regényei. De említhetném Robert Merle, Garcia Marquez, Moravia, Passuth László, Szabó Magda nevét is. Az írás számomra a hétköznapok ellenpólusa a képzelet világában. Néhány írásom meg is jelent az Irodalmi Rádió antológiájában: Legutóbb az Árész utazása első és második része a Modern Mítoszok c. antológia, de a Nem most egy májusi anyák napi antológia keretében , a Liliána Vetkőznek már csalfa fák c. antológiában, a Harwey Wallbanger pedig a Versek és novellákban.