Feketébe borul Európa
/Egy Szalckammergúti kirándulás tanulságai/
Amerre a szem ellát
napfényben virítanak a fák
Hegyek övezik a horizontot,
árnyékuk testem falát át nem törheti
Csak toporog lábaim előtt,
majd egy árny átkölti színeit,
feketébe öltzözteti reményeit
Szinte mindenütt a Burka alatt
feketébe öltözött árnyak osonnak
gyermeksereggel kitöltve a terepet
A kisérő borostás férfi sereg
minduntalan körbe-körbe tekintget,
A Müezzin imára hívását várja,
hogy még nem épült, igencsak csodálja
Szinte hallatszik az üres templomok kongása,
már a küszöbön van mecsetté válása
Ha kimenekülsz a természetbe
a fekete árnyaktól megszabadulni reménykedve
A városokból buszok sora érkezik ,
a kiszálló fekete árnyak a tópartokat is megtöltik,
Mint a hegymászó ki örül a kapaszkodónak
és reménykedik, a csúcson megpihenhet
Bemenekülve egy jeges italra
közli a pincér,a vendégek többsége miatt
csak alkoholmentes itallal szolgálhat
Na ez lesz jó hatással a honi lakosságnak
az alkohol csökkent fogyasztása
jó egészségügyi hatással szolgálnak
Lassan feketébe öltözik Európa
s változik a világ, új világrénd érkezik az Unióba
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
3 Responses
Ezert nagyszeru, hogy Karacsony Gergely megfurta a Budapest Dubai projectet. Ha megvalosult volna, Budapestet felvasaroltak volna ezek a feketebe oltozott dubaji meg szaudi milliardosok.
„Lassan feketébe öltözik Európa
s változik a világ, új világrénd érkezik az Unióba”
Először azt gondolták, hogy jobb, ha a piszkos munkát mások végzik el helyettük, aztán, hogy nem kell gyerek, majd kellenek a fiatalok, akik kitermelik a nyugdíjat, aztán feladták magukat, behúzták fülüket, farkukat, számolatlanul és szűretlenül beengedtek mindenkit, hagyták, hogy a bejövők hozzák magukkal a „kultúrát”, majd átveszik a vezetést és onnantól kezdve a fehér ember fog robolni, hogy valahogy megéljen.
Szeretettel: Rita
hát, igen.
amúgy, mintegy (pontosabban kerek 2025) évvel ezelőtt már érkezett egy új világrend a világra, igaz, akkor még nem Európába. aztán, pár száz év elteltével ez az új világrend terjeszkedésbe kezdett, leigázta észak- közép- és délamerikát, Afrika nagy résztét, s persze Európát magát is, milliárdnyi ember elpusztításával, kultúrájukkal, életterükkel, hitükkel, szokásaikkal és felhalmozott élet-tudásukkal együtt.
és mit tesz isten (vagy Isten), ahonnét ez a jószándékú, a szeretet hatalmát hirdető, de végül is világpusztítónak bizonyult világrend elterjedt, egy újabb hullám érkezik.
három mondás is eszembe jut erről: amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, illetve kölcsönkenyér visszajár.
aztán itt van ez a kis hiátus, mármint, hogy „hallatszik az üres templomok kongása”. vajon miért?
vajon miért fordult el néhány (százmilliónyi) ember ezektől a kongó épületektől? vajon miért, miben és ki(k)ben csalódtak?
ez az alkohol dolog is érdekes felvetés. ha jól emlékszem, idén volt egy országosan meghirdetett pályázat „Alkoholos italokra specializálódott vendéglátóhely (bár, kocsma, borozó) TFF-4.1.1.2-D-2025.) címen.
arra viszont nem emlékszem, hogy ez hogy pászol a „Na ez lesz jó hatással a honi lakosságnak
az alkohol csökkent fogyasztása” gondolathoz…
és végezetül itt van ez a fránya új világrend is. de hát hiszen itt van az már régen, valamikor a XX. század harmadától. többször is megérkezett. igaz, nem mindig „burkában”, néha horogkeresztes címer is volt a béke-zászlókon, majd verescsillag, most meg éppen sárga hajfestékreklám az aktuális menő deal, de legalább mindegyik új világrendként jelentkezett be.
igaz, kedves Mihály? nagyjából kortársak vagyunk, nem hiszem, hogy más világban éltünk volna idáig (az még hátravan…).
üdvözlettel: Gábor