Vak tyúk is talál szemet

Az általános iskola felső tagozatába jártam, amikor új tanárnőt kapott az osztályunk, aki matematikát tanított. Jó fejű, kellemes természetű, fiatalos lelkületű hölgy volt, akit szinte mindannyian megszerettünk, de különösen is a fiúk kedvelték őt, mivel a szabad idejéből is szívesen áldozott rájuk. Szervezett kirándulásokat, megnézte hogyan fociznak a srácok, sőt nyaranta még a bányatóhoz is lejárt velük fürödni. Akkoriban ez még nem volt tilos – legalábbis büntetés nem járt érte – de felnőtt kisérő nélkül nem volt tanácsos az ismeretlen mélységű vízben megmártózni.

A lányok zöme nem igazán kedvelte a matematikát, így bár emberileg kedveltük a tanárnőt, azért az óráit szívesen kihagytuk volna.

Ha valaki úgy talált rá a helyes megoldásra, hogy alapvetően nem értette a levezetés menetét és logikáját, akkor azt mondta, hogy „vak tyúk is talál szemet”. Ezt a mondást korábban nem hallottam és nem is igazán értettem, de aztán mégiscsak megtudtam, hogy azt jelenti, hogy esetenként kevés tudással, mintegy véletlenszerűen is el lehet érni eredményt.

Velem is előfordult, hogy egy feladat végeredménye helyes lett, de mikor megkérdezte a tanárnő, hogy jutottam erre a megoldásra, azt válaszoltam, hogy ezt ránézésre is lehetett tudni. A kijelentésem általános derültség fogadta. Erre a helyzetre is illett az a mondás, hogy „vak tyúk is talál szemet”, mert fogalmam se volt arról, hogyan trafáltam bele a jó megoldásba.

Felnőtt fejjel nem értem, hogyhogy nem szerettem a matematikát, amikor az egy logikus és jól felépített tantárgy, ráadásul légyen bármilyen politikai, vallási nézet, nem változik, ellentétben a humán tárgyakkal, azok közül is elsősorban a történelemmel. Logikát a gimnázium negyedik osztályában tanultunk, amit olyannyira szerettem, hogy az egyik kedvenc tantárgyam lett.

Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.