Vettem magamnak egy tetszetős álarcot,
mely igazán szép, kellemes és mutatós.
Felveszem, mielőtt elhagyom otthonom,
hogy ki lát mind csodálja a boldogságom.
Alatta fájó, forró, sós könnyem pereg,
és hű szívem a bánatba beleremeg.
Amíg azt viselem, biztonságban vagyok,
magam többé már senkinek ki nem adom.
Érző hús szívemet kőszívre cserélem,
hogy az soha többé ne fájhasson nékem.
Tudom, erre mégse leszek képes soha,
csupán a szívem nem adom másnak oda.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
6 Responses
Kedves Rita!
A szíved a tiéd. Az ajtaján csak azt engeded be ki szívednek kedves, s mindazt ami „befér”.
Szeretettel: Zoé
kedves Rita,
megintcsak felidézted gondolataimat: https://irodalmiradio.hu/2024/06/11/otsoros/
de azért mégiscsak szívvel él az ember, s nem lehet véletlen, hogy az kalapál legtovább…
üdvözlettel: Gábor
Kedves Zoé!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást egyaránt. Igen, azt engedem be, mégis tud fájni. Ráadásul nem tanulok soha és ez már így is marad, hiszen az életemből már úgy sincs sok hátra. Szükségem van a boldogságra, akkor is, ha annak idővel fájdalom lesz az ára.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Elolvastam az ötsorosod. Igazad van, hasonló gondolatot vet fel a Te írásod is. Nem tudok kőszívvel élni és nem is akarok, akkor sem, ha az igazi olykor nagyon tud fájni.
Szeretettel: Rita
✅✅✅ , Gábor
Köszi Gábor.
Szeretettel: Rita