Egy emléknyár

Nem emlékszem arra a nyárra…

Csak rövid, szőke hajára emlékezem, mely ovális arcát ölelte körül…

Nem emlékszem már másra, csak két kék szemére, mely a nyári ég kékségének egy részét zárta magába;

S mint a megvénült tengerész a déli szigetek tarkaságára, kis piros ajkaira úgy révedek vissza…

 

Nem emlékszem már alkatára…

Csak egy hosszú, forró ölelésre emlékezem, amely magába foglalta azt a nyarat, csókjaival és boldogságával együtt…

Ringó járására is már csak a többi nyarak búzatábláinak nyugodt, lassú hullámzása emlékeztet…

S nem emlékszem arra a nyárra, mely boldog volt,… csak a boldogságra, mely elmúlt, de mindig megmarad…

 

 

Zombor, 1976. július 26.

Arcson Rafael
Author: Arcson Rafael

Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A magányos pásztor

A magányos pásztor   A magányos pásztor, ki egy éve elment, Az angyalokkal táncol, szíve megpihent. A fájdalmáról sohasem panaszkodott, Elfáradt, megpihent, s csendben távozott.

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Novellák 2026. – szépirodalmi pályázat

„Novellák 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulójára az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi születésnapi novelláskötetében való

Teljes bejegyzés »

A fény három árnyalata

Három lélek, három különböző múlt, vakító délutáni napsugár a szabadban. Ha behunyom a szemem, csak a halk, közös szuszogást hallom. Három apró test lélegzik egyszerre,

Teljes bejegyzés »

A szeretet horgonyai

A szoba parkettáján egyre gyorsuló, apró kopogás hallatszik. Jennyi az, a falka legrégebbi tagja, aki három hónapos kora óta a legnagyobb támaszom a világban. Ő

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Versek 2026. – szépirodalmi pályázat

„Versek 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulója alkalmából az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 24. születésnapi ünnepségére megjelenő,

Teljes bejegyzés »