Megbíztál bennem,
minden titkok őrzője lettem.
Vállamon titkaid terhe.
Titkaid súlya nyomja lelkem.
Kereszted tőled átvettem.
Megyek tovább az úton.
Én viszem helyetted.
Titkaid őrzöm,
akár ha gyertya reszkető lángját,
pusztító, zúgó vihar haragjától óvnám.
Útközben vállam sajog, lábaim remegnek.
Egyre csak kérdések gyötörnek.
Félek, hogy gyenge vagyok,
terhe alatt elbukom, elesek a sárban.
Vajon képes leszek-e, hogy újra felálljak,
vállamon nehéz súlyával?
Magamat biztatom:
Menni kell, bírni kell!
Kereszted vinni, vállalnom kell!
Már nincs messze a cél.
Az út végét látom.
A távolban már feltűnik Golgotám,
kereszteddel, keresztemként vállamon
végső utam tovább folytatom,
bűnöd, már bűnömként viselem
s az út végén keresztedre szögezve,
az én testem feszítik meg.
Gyilkos lándzsa halált hozó vasa,
az én szívem járja át.
De marad a kérdés, válaszra várva:
Kettőnk közül kinek a lelke
száll a mennybe, s
lesz majd méltó arra, hogy
az örök üdvösséget
elnyerhesse?
Vajon a tiéd, avagy az enyém?
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
5 Responses
Kedves Tonió!
Megtisztelő lehet titkok őrzőjének lenni. A titkokat nem illik és nem szabad felfedni. Minden embernek van valami titka, de sokuk csupán magában hordozza, mert nincs akivel azt megoszthatja. Édesanyámhoz azért ment szívesen mindenki, mert amit neki elmondott, azt soha nem tudta meg senki. Magával vitte és a titkokat a sír megőrízte. A titok azért titok, mert nem tartozik senkire.
Mikor óvodában dolgoztam, nagyon sok kicsi gyermek mondta el bizalommal a kis titkait, amiket illik elfelejteni, a tenger mélyére vetni.
Örömmel láttam, hogy visszatértél az oldalra.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Igen,, újra „tollat fogtam”, miután családom külföldön élő tagjai itthon töltött nyári vakációjuk után visszamentek a távoli Mexikóba.
A titok természetesen titok marad, az arra való, hogy az megőrizze, akire rábízták.Esetenként ez bizony komoly terhet is jelenthet az őrző számára.
Köszönöm, hogy elolvastad, és megjegyzést fűztél hozzá !
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Sajnálom, ha a bizalmat titokként éled meg, ha az őszinte szó, számodra teher. Saját magam megtiszteltetésnek tartom, ha valaki a bizalmába avat és nem teher az, ha titkot oszt meg velem. Viszont tény, hogy nem vagyunk egyformák. Az én családom – teljesen jogosan, hiszen dolgoznak és csak a szabadságuk idején tudnak nyaralni, feltőltödni – ritkán láttam, miközben mi a velem élő lányommal csupán egy egész napot voltunk távol az otthonunktól. Már véget ért számukra is a vakáció, így találkoztam is velük, ami igazi öröm volt számomra. Jön az ősz, amit szeretek, holnap pedig színházba megyek a nyugdíjas klubbal. Beindul az élet. Igaz, rövidülnek a nappalok, de az elcsendesedésre is szükség van. Talán így, hogy több időd van, neked is alkalmad nyílik arra, hogy másokat is olvass.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Vitatkoznom kell veled.”Sajnálom, ha a bizalmat titokként éled meg” írod. erre én azt mondom:Ha valamit megostasz velem, azt azért teszed, mert bizalmad van irántam, viszont amit mgosztasz azért teszed, hogy másnal ne adjam tovább, azaz titokként kezeljem. Ergo a bizalmat igen is titokként kell kezelni és nem fünek fának kifgecsegni. Az is előfordlhat de nem feltétlenül és nem minden esetben, hgy a bizalom alapján megosztott információ, azaz a titok olyan fontos, nagy horderejű, hogy azt megtartani és nemtovábbadni bizony nehéz, tehát teher lehet. Ha valaki megbízik a máskban és ezért megoszt valamilyen információt az megtiszteltetés annak, akivel megosztották ezt az információt, de ettől függetlenül még bizony ennek a megtartása lehet teher. Egy nagyon egyszerű példán keseztül .Vaslakiben megbizol, elmondod neki, hogy meggyilkoltá
l valakit.Ez a másik számá
ra titkot jelent, nem mondhatja el másnak az a másik bízik benne. A titok megtartása viszont ebben az esetben komoly terhet jelent akinek ezt az információt elmondták. Ilyen dilemma előtt állhat példáúl egy gyóntató pap, akinek megygóntak egy gyilkosságot.Ugye, hoigy ez neki egy nagy teher? Mit csináljon? Őrizze meg, vagy jelentse?Bíztak benne, nem tehetné, hogy feladja, vagy igen?
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Egyetértek Veled, hogy a gyilkosság komoly dilemma lehet. Hála Istennek nem vagy pap és nem a Te lelked terheli a gyilkos vallomása. Azonban, ha egy gyermek – kétszer is dolgoztam óvában – azt mondja, hogy ő tette el a pazle darabot, akkor nem biztos, hogy ezt világgá kell kürtölnöm, mert kinek használok vele? Ilyenkor az a helyes, ha azt mondom, add ide, visszateszem a többi közé. Hiszen azért mondta el, mert bántja a lelkiismerete. Az ítélkezés nem a mi dolgunk, a bizalommal pedig akkor sem élünk vissza, ha az nehéz számunkra. Ha felnőttként, hogy ilyen példát is hozzak, nekem, mint barátnak bevallod, hogy megcsaltad a feleséged, akkor nekem nem az a feladatom, hogy megkeressem őt és megmondjam neki. Az rajtad múlik, hogy bevallod vagy nem, de ha engem kérdezel, akkor nem. Azért nem, mert amiről nem tud, az nem fáj neki. Az pedig, hogy Neked fáj, jogos, ezt a fájdalmat meg kell élned, mert csak akkor tudod megbánni. Az Isten ítélhet meg minden embert, ő viszont a megvallott és megbánt bűnöket soha többé fel nem emlegeti. Tudja, hogy az ember gyarló, nincs igaz egy se.
Szeretettel: Rita