Tán csak a meleg tekintet, mi úgy hiányzik,
Mely messziről is szeretettel ölel.
Vagy a mosoly, amely felbátorít,
Hogy szinte a felhőkbe emel.
Egy érintés, mely bőrömön cikázik,
És lángot fogva rögtön perzsel.
Suttogás? A nyakamon játszik,
S csak évelődve ingerel.
A pajkos pillantás, mely ott szikrázik,
És már tudja, el vagyok veszve.
Mert az akarat ott nem játszik,
Hol nem maradhat tiszta az elme.
Hiszen e parázs már megégetett.
S e szerelem el lett rendelve.
Vágyam oda-vissza lehengerel
Védtelen maradok végül ellene.
Megfeszül az éhes levegőben.
Még a légy zümmögését is érzem.
Tudom, le fog majd csap rám,
S szívem a szerelem elé vet.
S mint hullámzó tenger ringat
Egyszer fent máskor odalent,
Míg andalítóan magával ragad
E bódult vágy,s a csalfa szerelem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Egyszer fent máskor odalent,
Míg andalítóan magával ragad
E bódult vágy, s a csalfa szerelem.”
Ismerős ez az érzés. Kedves Tünde, én is írok, megtisztelő lenne, hogy rámkeresnél úgy, mint én Rád.
Szeretettel: Rita