Jó tanácsok szépkorúaknak

Ó, mondd, öreg barátom mire vársz még? 

A jövőtől még mit remélsz? 

A szép, meleg nyár elmúlt már rég, 

hiába is siratnád. 

Aminek még örülhetsz,  

ami neked maradt, 

s ami még utána jő, 

az a csendes ősz. 

Hidd el az is szép, jóllehet,  

nem olyan forró és csillogó, 

mint volt a nyár, de számodra kedvezőbb, 

és még szép napokkal kecsegtető. 

Igyekezz hát élvezni ezt az eljövendő,  

reménykeltő őszt, 

mert nyomában már ott liheg, ott kopogtat 

a november, majd december. 

S velük együtt érkezik a hideg fagyos tél, 

jéggel, hóeséssel. 

És ezután még mi egyéb, mi jöhet még?  

Vajon jót, vagy rosszat tartogat 

neked még az év? 

Nos, utána? Utána már, 

csupán a rossz hír, ami hátra van 

s ez nem más, mint az, 

hogy amit még várhatsz, az már a vég.  

De félre e rossz gondolatokkal, 

hisz ez még messze van. 

Még itt vagy, itt élsz a jelenben, 

és tanácsom ehhez: 

Elégedj meg ezzel, a jelennel, 

amiben most élsz! 

Éld meg ezt az időt, élvezd a mát! 

Ne törődj azzal mi lesz ezután! 

Ne gondolj a jövőre,  

ne tervezd már a holnapot! 

Nem érdemes, csak csalódnál!                                                

Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.