Bánatában fúj a szél,
könnyeit eső mögé rejti el.
Én szótlanul hallgatom,
fognám kezét,
de nem tudom.
Sötétbe öltözött a hajnal,
a nap is elköltözött.
Elszalad az idő,
fut vele minden,
minden, ami jó.
Elrohan mellettem,
mint a sóhaj,
már a lépte sem hallható.
S még az éjjelt,
a csillagokkal tölthetem,
magához húz a fény,
még emléked,
magamhoz ölelem.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Elszalad az idő,
fut vele minden,
minden, ami jó.”
Olyan, mint ha én írtam volna. Telitalálat.
Szeretettel: Rita