Kis cica nagy cica játszik,
kis kutya nagy kutya fázik,
játszik a szél a levéllel,
én meg a tűzzel a fénnyel.
Közben a csend szava szólít,
messzire hallik a hangja,
senki se hallja a szómat,
nincs aki azt befogadja.
Tamtara, tamtara, tamtam,
szólhatok újra a dalban,
fénylik az égen a csillag,
mennyei szép zene ringat.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita, helyes kis játékos vers, s olyan jó ritmikája, dallama van !
Üdv : Erzsébet.
🙂
Kedves Erzsébet!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita