hold-csend, fény-csend
szép szavak megérintenek:
aranyszemű fátyolkát
képzelek... recés-zöld szárnyai alatt
finom rezzenet..., aprókat
lépdel, súlya nincs, mégis
minden lépésével halkan megérint, könnyed lehelet fújja, szárnyra kel. gondolat-éjen lebben... holdfény
csendjéből
csendem
2025.09.03
kép forrása: Wikipédia (MHNT)_Chrysoperla_carnea_-_side_view
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

4 Responses
Kedves Zoé!
Leheletfinom, szép gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita. Szeretettel: Zoé
Leheletfinom – bennem ugyanez fogalmazódott meg a soraid olvasván…
aztán, lehúnytam a szemem és megéltem ezt a szép pillanatot…köszönöm ! 🙂
Köszönöm szépen, kedves Erzsébet!
Üdvözlettel: Zoé