Kirekesztés

Kirekesztés

Hogy bevágódj a menők közé, bántod a másikat. 

Azt talán észre se veszed, hogy mivé formáltad a szavakat. 

Bántod, ami egyre csak durvább és durvább lesz, 

Míg a túlcsorduló pohárba még több vizet töltesz.

 

Szavakkal és cselekedetekkel bántod a gyengébbet, 

Míg odáig fajul, hogy a gondolataiba jön egy rossz ötlet. 

Cikized a kinézetét, a stílusát – de mindezt miért is valójában? 

Csak hogy élvezhesd magad a menők társaságában?


Megütöd és megfenyegeted, de ő meg se moccan,

De el se tudod képzelni, mi forog az agyában. 

Elgondolkozott az öngyilkosságról, és lehet, ezzel közelebb segítetted – 

Mindaddig, míg a hurkot még jobban meg nem feszíted.

Guti Noel
Author: Guti Noel

Guti Noel vagyok. 2006-ban születtem és Őrbottyánban élek. Hitem fontos számomra és a gyülekezetem is. 15 évesen írtam első versemet. Ezek után egyre többet kezdtem el írni és más emberektől is pozitív visszajelzést kaptam így ez megadta a löketet. Már 3 verseskötetben is társszerzőként jelentem meg. A vers számomra egy kifejezési forma. Ha nem is tudok megnyílni, akkor inkább versbe költöm szavaim.

2
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A teáscsésze

A teáscsésze Kitöltötte a teát, a csészét – finom, leheletvékony porcelán volt – óvatosan az asztalra készített csészealjra helyezte, de nem nyúlt érte, szeme megpihent

Teljes bejegyzés »

Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »