Örökre egymáséi lesznek.
Aranyló napfénysáv kúszik komótosan tova a Balatonon.
Aludni tér a nap. Kis vitorlás áll csendesen, ringatózik a tavon.
Kis fodrok lágyan, gyengéden simogatják a hajótest oldalát.
Rajta pihen két szív, két lélek, egypár kik hallgatják szívük közös dallamát.
Csiklandozva lassan simogatón siklik végig testükön, az esti nyári szellő.
Állnak összefonodva, egymásba tekintve, nem tudják mi ez, de varázslatbaejtő.
Az égen mint kis lámpások, sorban gyúlnak apró csillagok.
A hold is felébredt már ezüstös fényözönben ragyog.
Testük összesimul, átölelik egymást, selymes, tüzes ajkaik szelíden eggyé válnak.
Szívűk egyszerre vadul lüktet, érzik megvan mit eddig kerestek, egymásra találtak.
És bár az élet a sors hozhatja úgy, hogy külön utakra sodródva, útjaik szétválnak
Bármi is lesz, az örökkévalóságban újra és örökre egymáséi lesznek, egymásra találnak.
2025.09.07.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
2 Responses
„Szívűk egyszerre vadul lüktet, érzik megvan mit eddig kerestek, egymásra találtak.”
Boldogító érzés. A magam részéről viszont azzal már nem szeretnék az örökkévalóságban egymásra találni, aki becsapott, megcsalt és elhagyott. Nem! Őt még a földi életemben leírtam és a túlvilágon se vágyom találkozni vele.
A vers egyébként nagyon szép – mint mindig – megható, ez az örök szerelem, amely nem adatott meg nekem.
Az örökkévalóságban a szüleimmel szeretnék együtt lenni, akik utolsó leheletükig szeretettek, akik jóban, rosszban, örömben, bánatban mindig mellettem álltak.
Szeretettel: Rita
A két utolsó vers a szerelem, az újrakezdés és vagy elválás színeit örzi. Minden rosszban van jó is!