Az erdei palotánál nagy a sürgés forgás
büszkén áll a kapujánál bagoly, a vén portás.
Ott a szék is leülhetne, inkább marad állva,
nézi, ahogy érkeznek az állatok a bálba
Kinn a kertben hatalmas, nagy sátrak készen állnak,
akik még nem jutottak be, türelmesen várnak.
Vaddisznó az agyarával furakszik előre,
kafferbivaly olyan lusta, leül egy nagy kőre.
Méhek hordják a virágport, pihenni megállnak,
pillangó és szitakötő örömtáncot járnak.
Gazellán egy mormota ül, s mint a bunda alszik,
a szalonban szépítkeznek a kis mókus csajszik.
Konyhában is készül már az eperdzsemes bukta,
mackó jót fal a lekvárból, ő a torkos kukta.
Nyuszi díszít, szalad is és hozza már a létrát,
menetközben vacsorára bekap egy nagy répát.
Olyan nagy az elefánt, hogy nem fér be az ajtón,
egér foga nyoma ott van a trappista sajton.
Őzike csak negy szerényen leül a sarokba,
jó helye lesz, közelében az ünnepi torta.
A kapuban gipszelt karral feltűnik a majom.
Mért aggódtok? Csak elestem, nincsen semmi bajom.
Vörös róka hivatlanul beoson a bálba,
sült tyúk helyett csirkecsontot csempészik a tálba.
A kis pónit okítja egy almásderes vén ló:
„kés, villa meg az olló gyerekkézbe nem való”
Béka örül, nem remélte ezt a nagy szerencsét,
vacsorára ő is kaphat finom békalencsét.
Pulykakakas, tyúk, a galamb és sok szárnyas állat,
az asztalnál körülveszik a sokmagvas tálat.
Mosómedve serényen edényeket mosogat,
szürkefarkas tűzre ügyel, s aprófát hasogat.
Míg a báli teremnek a díszítése készül,
lampionon három szúnyog és pár apró légy ül.
Madarak a morzsát gyüjtik, macskák fát hordanak,
bogarak a lépcső alatt pókokkal játszanak.
Medve ül a bőrfotelben, éppen mézet eszik,
nézi, hogy a mókusok az asztalt rendbe teszik.
A legszebbik zöldruháját vette fel a sáska,
púposteve kalapban jött, oldalán válltáska.
Sündisznó a tüskéivel súrolja a földet,
felteszi a kalapját a stüszi vadász zöldet .
Gólya topog az ajtónál, néhányat kelepel,
készül már a szindarabra, amiben szerepel.
Próbál minden résztvevő is egymás után sorban,
jól akarnak szerepelni a mai műsorban.
Mókuskerék forog körben, mókusok forgatják,
lufit kergetnek a kutyák, egymást is ugatják.
Kacsa, liba meg a hattyú megjöttek a tóról,
a legfrissebb pletykát mondják el az öreg hódról.
Néhány nagyobb állat, aki nem fért a terembe,
zenét mennek hallgatni a ház melletti kertbe.
Zeneszóra páva kezdi majd a nyitótáncot,
megcsodálja mindenki a nyakán lévő láncot.
Nem látott még a sok vendég sosem ilyen mókát,
farkán labdát táncoltató fénylő bőrű fókát
Szamár, disznó, kutya, tehén, s minden házi állat
megbámulják zsiráf nyakán a szép, hosszú sálat.
Oroszlán a tappancsával tigriskölyköt fésül,
zebra csíkos pizsamában lefekvéshez készül.
„Csuda jó volt ez a buli – meséli a sakál,
állatian jól sikerült ez az állati bál!
Sok állatot említettem, kimaradt még néhány,
ennek oka nem más, mint az idő – és a helyhiány.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
