Nem ébredt még fel a nap, hajnal van és korán,
stég szélénél halra les egy éhes kormorán.
Kacsa tipeg a parton, farát megriszálja,
kicsit leül pihenni, hogy társait bevárja.
Rigót bűvöl egy macska, s száját nyalogatja,
elzavarja a kutya és jól megugatja.
Az elalélt gazellát egy túzok legyezi,
oroszlán a körmeit már buzgón hegyezi.
Sündisznó a nagyerdőt jó kedvűen járja,
nyuszi leül a fűben, s kis barátját várja.
Majom eszi a banánt, fülig ér a szája,
polip kérdi az anyját ” mit eszik a rája”? .
Kakukk száll egy fészekre, viszi a tojását,
vaddisznó ebédet főz, s keveri a kását.
Rikácsol a papagáj kora reggel óta,
mormog már a mormota „hamis ez a nóta”
Gólya nagyot kelepel, s elriaszt egy békát,
tehén visz egy kosarat, benne marharépát.
Irigykedik a pulyka csinos szomszédjára,
azt állítja mindenki, sokkal szebb a páva.
Cserreg a fenyőfán a tarkafarkú szarka,
bosszantja a cinegét direkt készakarva.
Dörmög a bagoly is és csóválja a fejét,
addig kárál ez a dög míg elkapja a menyét.
Vakond tol egy taligát a dombról lefele,
benne ül a szürke egér három gyereke.
Nyikorog a fataliga görbe kereke,
nádak közt a béka kórus felel „brekeke”
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
Egy válasz
Nagyon humoros, kedves, játékos állatmeséd tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita