Pundurka verscsokor

A szúnyog

 

Szúnyog szívja vérem,

Hangosan zizeg,

Vendégsége

Bosszantó.

 

Baráti összejövetel

 

Baráti ölelés,

Meghitt fecsegés,

A vendégség

Idilli.

 

Dáridó

 

Folyik a dáridó,

Bugi a lábban.

A vendégség

Táncot lejt.

 

Fészekfoglaló

 

A kerecsensólyom

Sasfészekbe ült,

A vendégség

Kínos lett.

 

Kelletlen vendég

 

Vendégség jött hozzám,

Itt rakott fészket.

Egércsalád

Kifelé!

 

Kerti mulatság

 

Az asztal terítve,

Lámpások égnek,

A vendégség

Táncot rop.

 

 

Kerti parti

 

A zsír serceg, hús sül,

Saláta díszlik,

Vendégség jön,

Zene szól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szekeres Zsanett

Csiszolódás

Egymáshoz csiszolódunk Nap nap után, évről évre Koptatjuk éleinket simára Üveg leszünk és homok Kavicssima szerelmünk Túléli az idő őrlését Author: Szekeres Zsanett Szekeres Zsanett

Teljes bejegyzés »
Prózák
Havasi Erika

A hőség

A HŐSÉG Bizonyos szempontból kétféle ember létezik: Az egyik imádja a meleget, szeret sütkérezni a napon, és akkor érzi jól magát, ha a bőre színe

Teljes bejegyzés »

A köd lassan rátelepedett a mezőre, amikor megpillantottam a magányos fekete szőrű lovat. Nem menekültél mikor meglátott, csak merev tekintettel figyelt. Lassan közelebb léptem, mire

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. augusztus 6.

Kedves Alkotótársunk! 2026. október 24-én ünnepli fennállásának 24. évfordulóját az Irodalmi Rádió. Ebből az alkalomból megjelent két új pályázati kiírásunk „Versek 2026.” és „Novellák 2026.”

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Ringató

  Ringató Nyakig a vízben A gondok végre a kislábujjamig sem érnek Gondtalanul ringatózom Átmos a tenger Sejtről-sejtre épül belém a só Megfáradt testem új

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

léteposz…

    felütés:   „létezem. létezem… azáltal is, hogy létezem? vagy más által is létezem? s ki vagyok én? én, ki magamban és másban is

Teljes bejegyzés »