Talán utoljára

Talán utoljára

 

Újra itt állunk, hol a múlt megdermedt,

Szívünkben a bánat mélyen elterjedt.

Fal nő köztünk, s te haraggal nézel,

Én mással szóltam, s csendem rád terhel.

 

Tökéletest keresel, én csak ember,

Néha botlom, néha félek keményen.

Ha menned kell, engedlek — fáj a búcsú,

De marad a szó, mit őszintén súg a múlt.

Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ez nálam most telitalálat volt. Igen, tökéletest keresünk, miközben hibázunk, tévedünk, megsértünk, megbántunk, a magunk igazából nem engedünk és csodálkozunk, ha nem működünk.

    Én is mindig azt gondoltam, hogy elég, ha ember vagyok, de tökéletest vártak tőlem, melynek megfelelni nem tudtam, mert az nem én vagyok.

    Talán én is azt vártam, miközben azt gondoltam, hogy csak embert keresek.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az éjszaka kapujában

Az éjszaka kapujában   Ma éjjel megint némán állt az Isten, csak a szél járt végig a kihűlt szíveken. A csillagok úgy égtek fenn az

Teljes bejegyzés »

Suttog a szél

Suttog a szél   Ernyőmmel állok a suttogó szellőben, Hagyom,hogy kényeztessen engem csípősen. Olyan hatalmas erővel rendelkezett, Felkapta a testemet, mely bukfencezett.   Elrepített olyan

Teljes bejegyzés »

Mozaik szerelem

Mozaik szerelem Ez vagy nekem: Mozaik szerelem, A darabkákat épp most teszem, A színeket még kikeresem. Szép lesz, Ha majd kész lesz, Pedig így is

Teljes bejegyzés »

SZONETT  GRISETTE – HEZ ( az IR Illusztrált szonettek és más versek antológiájában is megjelent )   Ezüstszürke bundád fogta meg a szívem két hatalmas

Teljes bejegyzés »

Áldás értetek

Edit Szabó : Áldás értetek Áldást mondok mindig értetek, egészségesen születettek, a párommal együtt nevelve, készítettünk fel az életre ! Kértünk titeket, tanuljatok, hiszen nem

Teljes bejegyzés »