Gondolat háló

Gondolat háló

Szerző: Kovács Dorina

Ezer nappal, ezer éj,
ezer álom véget ér.
Szürke fátyol, mi eltakar,
sötét képzet felkavar.

Hangok, betűk, morfémák,
mondatba veszik a világ.
Gondolat, mit a szél repít,
hangos sóhaj felhevít.

Vegyes érzések tömkelege,
egyforma emberek rút tömege.
Szabálytalan rímek felsorakoznak,
érzések, gondok el nem fogynak.

Lexémák kifogyhatatlan tárháza,
őszintén mondott szavak némasága.
S közben az igaz emberekre várva,
válaszul az élet szarkasztikus kacagása.

Kovács Dorina
Author: Kovács Dorina

Kovács Dorinának hívnak, jelenleg Győrben élek immár hat éve, mióta az egyetem miatt ide sodort az élet. Szociológia alapszakon végeztem. Gyermekkorom óta írok; kezdetben rövid történetek és mesék születtek tollamból, az utóbbi években, azonban leginkább a versekben találom meg igazán önmagam. Az írást mindig is az önkifejezés és az események feldolgozásának eszközeként használtam, bár gyermekként ennek még nem voltam tudatában. Mára, azonban tudatos része lett az életemnek. Gimnáziumi éveim óta az irodalom szerelmese vagyok, ekkor értem el az első díjazásomat egy iskolai irodalmi versíró versenyen, amely meghatározó élmény volt számomra. Az Irodalmi Rádió őszi pályázatán most indultam először és nagy öröm számomra, hogy a 2025-ös „Sütőtök olvad a számban” című antológiába bekerülhetett a versem.

3
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „őszintén mondott szavak némasága.
    S közben az igaz emberekre várva,
    válaszul az élet szarkasztikus kacagása.”

    Szomorú, szép soraid tetszéssel olvastam. Bizony várunk az igazi, őszinte szóra, de többnyire nem kapjuk meg.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bárban

Bárban   Minden alkalommal, amikor belépek a bárba, a problémáim, és az összes olyan gondolat, ami éjszakánként is képes ébren tartani, napközben pedig lehetetlenné teszi

Teljes bejegyzés »

A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »