szívemben mozdul, rebben,
szétszalad melege bennem,
repeső táncban lelkem...,
megannyi parányi molekula,
édes érzés, lebegő csoda:
boldogsághormon szimfónia…
nem érdekel a kémia,
se mennyi, se hogyan,
mikor, miféle vegyület,
csempészi azt a melengető, tárt karú érzést belém, mitől oly boldogan ölelek, s e világban bármely létezőt, csak úgy, magáért – ok nélkül szeretek… 2025.09.09 kép forrása: https://egeszsegter.hu/cikk/849/a-faknak-gyogyito-erejuk-van-olelj-at-egy-fat-es-erezni-fogod#gsc.tab=0
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
5 Responses
„édes érzés, lebegő csoda:
boldogsághormon szimfónia…”
Meghitt, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Zoé
Kedves Zoé!
Remek ez az ölelős kép, de ott olyan fák is vannak, melyet egy ember át se tud ölelni.
Szeretettel: Rita
Hmm…
Kedves Zoé, szépek a költői képek – ebben a „boldogsághormon szimfónia” kifejezésben valósággal megfürödtem, lubickoltam ! És a mondanivaló is nagyon tetszik ! 🙂
Elolvasom még párszor…
Ölelni a fát, lombok közt felnézni,
átszűrődő, meleg napsugárral szemezni. 🙂
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen. Zoé