Szép színekben játszó, fénylő tenger,
mindig megcsodál, ha lát az ember
Hajót ringatsz fodros hullámokon,
sirály billeg habzó tajtékodon.
Tenger mélyén ott a mesés világ,
úgy tündököl sok szép korall virág.
Elhúz a halraj gyorsan, riadtan,
ha közelben sötét árny felbukkan.
Égből, mint a villám sirály lecsap,
csőrében egy hal, amit gyorsan bekkap,
majd hullámok taraján lassan megül,
uj zsákmányra vár, mi elébe kerül.
Hegy oldalán apró halászfalu,
sok emléket őrző néma tanú.
Hosszan szemléli a kéklő tengert,
lenn a parton mozgó sok-sok embert.
Kikötőben festett hajó szárad,
mindenünnen bűzös halszag árad.
Épp indul egy öreg, rozzant bárka,
látni rajta, nem egy mai márka.
Kikötőtől messze kihalt a part,
gránit sziklái megéltek sok vihart.
Rosszallóan bámulják az eget,
ontja a nap rájuk a nagy meleget.
Romház néz a partra, mint néma őr,
szikrázva csillog a nagy víztükör.
Ó! Te szép és csodálatos tenger,
nagyságodhoz parányi az ember.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
