Piano concerto No21.Második tétel,
Andante zongoraverseny,
a híres neves osztrák komponista,
Wolfgang Amadeus Mozart mester műve
szolgált témának két fiatal lélek,
Elvira Madigánnak, egy kötéltáncosnak,
és kedvesének, egy szökött katonatisztnek
tragikus véget ért rövid szerelme
történetét feldolgozó
film zenéjének.
Mikor halkan megszólal a zene,
már az első felcsendülő dallamok megfognak,
érzed lelkedhez szólnak.
A csodálatos zene füledben cseng,
s miközben hallgatod
szemed lehunyod,
a zene hatalmába kerít,
elvarázsol, magával ragad,
hatása alól nem tudsz szabadulni.
Könnyűnek érzed magad.
Lelked tested fogságából kitörve
súlytalanná válik,
a földtől elszakad
repül fenn az égen, a magasban
a zene szárnyán, a dallamokkal.
Figyelsz,
és magad sem hiszed,
hogy egyáltalán létezhet,
ilyen mély érzelmeket keltő,
szívbe markoló zene.
Hallgatod, s érzed
valami belülről feszít,
nyomásától
szeretnél szabadulni.
Torkod elszorul,
nyelned kell.
Eddig nem ismert érzések
tolulnak fel bensődben,
elárasztanak, elsodornak.
Elhomályosul szemed,
könnyekkel telik meg,
kitárul számodra a végtelen.
Mennyei muzsika,
a tiszta, szomorú szerelem himnusza,
a szomorúság, bánat allegóriája.
Élet, s halál fuvallata.
Szférák zenéje.
Lélek rezdülése.
Miközben hallgatod,
felnézel, és
magad előtt látod,
érzed, hogy megérint,
maga
Isten.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
