„alkonyatban, távolodva…”
ketten szálltak
fejem fölött
alkonyattal
szinkronban
a szárnycsapásuk
suhanással
párban szárnyuk
kecses íve
lebbenése
összeolvadt
könnyed testük
levegője
egyik kicsit
irányt váltott
vitorláztak
légörvényben
kibillenve
meghintáztak
távolodva
ponttá lettek
alig látszva…
eltűnőben
horizonton
eggyé válva…
kép forrása: Pixabay
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Kedves Zoé!
Meghatóan szép soraid érzéssel és átéléssel olvastam.
Szeretettel jártam Nálad: Rita
Kedves Rita, örülök és köszönöm, hogy olvastad: érzéssel, átéléssel, mint mindig…
Szeretettel, Zoé
De szép !🙂
(Láttam…láttam őket…)
🌼
láttam őket,
szépen szálltak:
egy pár voltak… 🙂