Láz, könyv és véletlenek
2025. március 15. – bekerültem az irodalmi rádió egyik antológiájába. Nem hatalmas hír, de nekem olyan volt, mintha valaki csendben azt mondta volna: „Figyelek rád, látom, mit csinálsz.” És hirtelen minden kicsit értelmesebbnek tűnt.
A Csodás érme nálam van. Kicsi, lapos, de furcsa módon mindent fontosabbnak mutat. A véletlenek, az apró találkozások, a kis mosolyok – mind valahogy mást jelentenek, amikor hordod.
Hazahoztam a plébániáról a tanárom könyvét. Olvasom, lapozom, és előbukkannak a régi emlékek: a barátommal lezártunk dolgokat, az álpofilok már nem zaklatnak, a régiekre nem haragszom. Mintha minden darab a helyére kerülne.
Egyszer lázas lettem a suliban. Rosszul voltam, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Aztán az egyik osztálytársam hazakísért. Kicsi gesztus, de hirtelen sokat jelentett. Valaki tényleg figyelt rám.
És a hittan tanár, akire régen felnéztem, visszaigazolt. A nap hirtelen szebbé vált. Mintha egy régi fény gyulladt volna fel újra bennem, apró, de fontos pillanatokkal, amik emlékeztetnek: a múlt nem tűnt el, és a jó dolgok újra felbukkanhatnak.
Apró jelek, apró csodák. Könyvek, érmek, mosolyok – és az élet néha tényleg visszamosolyog, amikor a legkevésbé számítanál rá.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
Boldoggá tettek őszinte, szép soraid. Csak így tovább!
Nagyon sok szeretettel: Rita