A szél szeretője

A szél szeretője

 

Lehajtja fejét,

Magával enyeleg az ősz.

Apró könnycseppek hullanak az égből,

Az ősz harmatos szeméből, és megremeg.

Lehullajtja színes koronáját,

A nap többé nem kacérkodik vele.

Színes koronáját halk eső mossa,

Szél borzolja a sok száraz falevelet.

A hegyekben már szüretelnek,

Bor folyik le énekes torkukon,

Ő nem bánja, hogy érintik,

Nap csókolja, szellő becézi,

Reszketve duruzsol fülébe,

Színes hajkoronáját dicsérve.

Szemébe néz a szél és cinkosul kacsint,

Jövőre majd a tavasznak int.

Őt ostromolja majd döngő méhecskékkel,

Virágait dicséri illatos mézükkel.

Illatát magába szívja,

Testét zöld lombokkal takarja,

Becézi fénnyel, langyos érintéssel.

De oly ‘ hiába, az ősz jól tudja ezt.

És nem flörtöl a széllel- ígéri magának-,

Bár csábítja a tett.

Csak egy érintés volt,

Újabb megborzongató kéj.

Néhány fülledt, októberi éj.

De reméli jövőre mégis látja,

Színesebb koronával visszavárja…

 

És lehajtja fejét,

Magával enyeleg az ősz.

Apró könnycseppek hullanak az égből,

A megcsalt szerető harmatos szeméből,

Egy suhintástól újra megremeg.

 

 

(1996.)

Bonnie Marcelé
Author: Bonnie Marcelé

1973. április 26-án láttam meg a napvilágot Szegeden, Nacsa Enikő néven. Születésemtől kezdve nagy hatással volt rám a zene és az irodalom. Felmenőim között (Nagyapám, Dédnagyapám) festőművészek szerepelnek, akiknek a képei vesznek körül otthonomban és minden nap csodálattal töltenek el. Korán kitűnt, hogy a rajzoláshoz nincs tehetségem és ez inspirált arra, hogy keresni kezdjem az önkifejezés egyéb módjait. 12 éves koromban írtam első versemet. Mindig fontos volt számomra a belső gondolatok, érzelmek pontos kifejezése, melyre az irodalmat tartom a legalkalmasabbnak. Az általános iskolát Szegeden, a Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolában végeztem el, érettségit 1991-ben szereztem Szegeden a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban, majd felvételt nyertem az orvosi egyetemre. 1997-ben végeztem a SZOTE Általános Orvosi Karán. Egyetemi éveim alatt Bonnie álnéven jelentek meg verseim a PSP (Posztszinaptikus Potenciál) című egyetemi újságban. Azóta Bonnie Marcelé írói álnéven írok. 2023-ban jelent meg első kisregényem A lélek húrjai címmel. Több antológiában jelentek meg verseim nyomatásban, illetve e-book formában. 2025. márciusban a MűvészMa Szívből jövő erők irodalmi pályázaton A szenvedély hatalma című versemmel megnyertem az I. díjat a legszebb szerelmes vers kategóriában 2025 áprilisában az Irodalmi Rádió Tavaszi szél pályázatán a Kikelet című versemmel III. helyezést értem el. 2025 áprilisában a Helma kiadó gondozásában megjelenő Versben...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „És lehajtja fejét,
    Magával enyeleg az ősz.
    Apró könnycseppek hullanak az égből,
    A megcsalt szerető harmatos szeméből,
    Egy suhintástól újra megremeg.”

    Tetszéssel és szeretettel olvastam szép soraid.

    Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »