Öt perc
Öt perc öröm volt csupán,
Messze tűnő pillanat.
Álmok messze ringattak,
S én elhittem oly bután,
Hogy végre rám találtak.
Gyanúm szólt szép szavára,
Tudta, csak arra várva,
Hódoljak szép magánynak,
Újra, hisz az átölel,
Betakar s felmelegít,
Hideg éjen eltelít,
Odaadó örömmel.
Más meg nem adta soha,
Én hiába nyújtottam
Mindent. Szívem, bujdostam!
S rajtad virít nyoma.
Mégis, megint rávettek,
Gyanúm lám, csak igaz volt!
Szív köt, agy rögvest old,
Azt is becsapták a tettek,
Miket szent szád hazudott.
Megkaptad, mire vágytál,
Jobbat, szebbet, mint vártál,
De a munkát megunod.
Szép csöndben, minden nélkül,
Elsunnyogtál rémülten,
Míg én vártam révülten,
Remélve, hogy megtérül!
Balga, kegyetlen álmok,
Mit egy percig sem hittem,
S bár elvarázsolt minden,
Több, mint öt percet várok…
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
