*
Mentem, mendegéltem,
odaértem, széjjel néztem.
Megéltem, hogy célt értem!
Nem féltem, nem henyéltem.
Sorban mindent megszemléltem,
megméregettem, s azt véltem,
még sikerül időben elérnem.
Hazafele a buszt – úgy értem.
A zsebemben volt egy érem,
útközben egy ivóba betértem.
A pincérnőt kérve kértem, szépen,
s ő ezt mondta kimérten:
– Mindjárt kimérem!
– Nem lehetne azonnal? – kérdeztem, –
mert a buszt még el kellene érnem!
Ajaj… nem volt nálam több érme,
s azt az egyet a pincérnő elkérte
rögvest az ivásért cserébe.
De megérte! Ahogy a forralt bor
a gigámat elérte, megmelengette,
megértettem, hogy nem éppen
érdem, ha nincs nálam két érem.
S így mi mást tehettem,
a hidegben, szélben,
összekaptam a lábam, térdem,
sréget felnéztem, láttam, hogy
sehol egy felhő az égen –
ha jól lépek, lehet éjfélre
haza is érek, remélem!
*
(© Nagy Erzsébet – 2021. december 22.)
2025. október 3. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Ma egy olyan verset hoztam, ami úgy igazában semmiről sem szól, semmit nem akar üzenni – játékos kedvemben voltam csupán… Eljátszogattam a szavakkal, s végül azért egy kis történet mégis kerekedett belőle.
Fogadjátok szeretettel !🙂
Author: L. Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...
4 Responses
Nekem tetszett.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, Rita, örülök ! 🙂
kedvesen humoros, mégis kicsit csipkelődős írásodat jó érzéssel olvastam…
Gábor
🙂Köszönöm, Gábor, csacska-locska, de szeretek játszani – a szavakkal (is).