Utam egy parkon át vezet,
ismeretlen árnyak körül lengenek.
Görcsös ágkezek nyúlnak,
a gyorsan múló délutánba.
Reccsen a kuporgó bokrok háta.
Nyomok után megyek,
kicsit meg is botlom.
Elhagyott szavak hevernek az úton.
Nem tudom kié a szó,
a kimondott, a ki nem mondható.
A pad hallgat róla
fatestébe vésve nevek:
EMLÉKEK SZERETTELEK.
A pad tudja csak,
kinek mi volt a vétke.
Mennyi a súlya a bánatnak,
de erről is bölcsen hallgat.
Utam egy parkon át vezet
Csontos ágkezek bújnak
foltos ködruhába.
Leborulnak a deres bokrok
esti haragszó szavára.
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.
Egy válasz
„Elhagyott szavak hevernek az úton.
Nem tudom kié a szó,
a kimondott, a ki nem mondható.”
Nagyon tetszettek a gondolataid.
Szeretettel: Rita