Vörösréz színű alkony

Csak egy pillanat még leülök,

néhány percre csupán,

a nyüzsgő csendbe menekülök,

egy nehéz nap után.

Ülök. Semmire sem gondolok,

vörösréz az alkony,

márciusi széltől borzongok,

sápadt már az arcom.

Az esti falusi ricsaj zeng,

agyam zsibbadt, fásult,

fülemben alkonyi dallam cseng,

csak az eget bámuld.

Megtettem, amit elterveztem,

napomnak vége már,

a végtelenbe kéretkeztem,

szívemben béke vár.

Halkan vagyok a lusta zajban,

gyérül a nyüzsgő csend,

korrodált-réz színű alkonyban,

feláll az éji rend.

Féltő hangján csak halkan szólít.

Gyere vagy ülsz kicsit?

A vállamra takarót borít,

és lágyan megsimít.

Visszazuhanok a jelenbe,

bár végig itt voltam,

kezemet teszem a kezedbe:

már éppen indultam”.

Búcsú sóhaj, közben sötét lett,

otthonom illata száll,

a vörösréz alkony tovább ment,

az éj a sarkon áll.

Reich Pál
Author: Reich Pál

Reich Pál vagyok, 1961-ben születtem. Gyermekkorom évei Nádasdladányban teltek. Középiskolát Székesfehérváron, főiskolát Győrött végeztem. Agárdon élek feleségemmel. Útépítő mérnök, rendőrtiszt, biztonsági őr, biztosítási ügynök, mese- és versíró, mozgásmániás, 1980 óta nős, három gyermek édesapja és 7 unoka boldog papája. Rendszeresen futok, kerékpározok hosszabb távokat is. Meséket, verseket 2009-től írok, a kezdetek azonban 1983-ra nyúlnak vissza. „Palimesék” címmel mesekönyvem 2010-ben került kiadásra, melyben két lányom illusztrációi is szerepelnek. Meséim zömmel verses formában születnek különféle állatokról, manókról. Számomra az írás kikapcsolódás, pihenés, a mesevilágom egy másik létformám. Amikor írok, benne élek. Rímbe szedett soraim nekem a dallam, a zene. Több mesémben fellelhető elem, a környezetvédelem. Meséimmel szeretném a gyerekek gondolkodását formálni a környezettudatosság irányába, valamint az írásaimban szereplő állatok szokásait, életmódját megismertetni velük. Mottóm: „Így a világ talán általam is jobbá lesz!”.

4
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. Igazán nagyon szép! Olyan elfoglalt vagy! Hogy érsz rá így elmerengni, verset írni? Fantasztikus!

    1. Kedves Ági! Ez egy régebbi versem, akkor írtam, amikor családi házunk volt. Kell hogy legyen időm, muszály, ki kell írnom magamból dolgokat. Ez vagyok én.

  2. „Halkan vagyok a lusta zajban,
    gyérül a nyüzsgő csend,
    korrodált-réz színű alkonyban,
    feláll az éji rend.”

    Hangulatos, szép soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha majd…

Tudom jól, nem tarthat minden örökké.  Egyszer majd elmúlik,véget ér,  ha mégoly szép is a meleg nyár s vele a napsütés.  Ha majd fenn az égen sötét felhők vonulnak.  Ha majd hideg, csípős szelek fújnak újra.  Ha majd a magasból szomorú őszi esők hullanak. 

Teljes bejegyzés »

A boldogság titka

A boldogság titka   Hallgatni édesanyád méhében két szív örök dobogását. Átélni a földi megszületés fényes égi ragyogását.   Meglátni egy varázslatos szempár két csodálatos

Teljes bejegyzés »
Prózák
Petes H. László

Képzelt égi traccs

részlet. rész     Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap… bandukoltam az égi fellegek

Teljes bejegyzés »

Kövek

Rég álltak így egymás mellett, ezredévek múltak, teltek, ők hallgatagon figyeltek, jól értették már a csendet.   Egyiküknek büszke szirtje merészen kéklett az égbe, másikuknak

Teljes bejegyzés »

Hajnali tavasz

Edit Szabó : Hajnali tavasz Bágyadtan kél fel a korai napsugár, áttör magasból a kéklő felhők útján, szép sárga fénye melegíti a szemem, de testemhez

Teljes bejegyzés »