Karácsony Szentestén

Karácsony Szentestén, harangok zengő szavára  

éjfélkor szerte a világon, hívők sietnek templomba, 

hogy ünnepeljék Kis Jézus születését,  

eljöttét e világra. 

 

Réges régen történt mindez, de mégis olyan, 

mintha az egész tegnap történt volna. 

Éjszakai órán a Föld Keleti felén, 

a messzi Betlehem városában, 

egy szegényes pajtában,  

a földre vetett maroknyi szalmán  

egy újszülött, fekszik némán, 

mellette őt vigyázó anyja, 

Mária, a Szűzanya. 

Barmok veszik őket körül, 

s tágra nyíl szemmel nézik, 

az újszülött kisgyermeket. 

Nem tudják ki ez a kisded, 

nem tudják, de érzik, hogy ő,  

más, mint a hasonló többi.  

Ő különleges gyermek, 

születése is különleges, 

Isten akaratából, 

szűz anyától jött a világra. 

Csak fekszik a szalmán, nem sír, csak hallgat,  

anyját nem keresi, magát nem sajnálja, 

hogy hová született, sorsát elfogadja.  

Tudja, hogy majdan felnőttként, 

szent feladat vár rá,  

s kijelölt útján kell majd végig haladnia, és 

sorsa majd útja végső állomásán,  

a kereszten fog beteljesedni,  

Golgota dombján. 

Most még kisded csecsemő, de ha felnéz, 

tekintetében már most is, 

ott lakozik majdani halála. 

 

De most még, csak fekszik, 

gondja még semmire sincsen. 

Előbb gyermekből fel kell nőnie, 

de addig még, haj’ be sok csintalanságot 

fog elkövetni, 

s anyjának kell majd őt számtalanszor 

apja haragjától megvédeni. 

Később lesz majd belőle jóvágású fiatalember, 

szakállal, bajusszal, és vonzó aurával, 

s be sok szép lány szíve fog majd dobogni érte, 

hiába. 

 

Útján majd kijelölt sorsa fogja vezetni, 

s mire a harminckettedik évét is megéri, 

ez egyben útja végét is jelenti. 

Nehéz kereszttel a vállán ballag majd, 

küszködve terhével végzete felé, 

fel a dombra, 

hol majd a keresztjén szenved megfeszítve  

s kínszenvedés közepette végül 

gyilkos lándzsa döfése nyomán, 

lelkét visszaadja a Teremtőnek, 

Sorsa így bevégeztetett, meghalt a kereszten, 

hogy tettével a világ összes bűnét  

magára vette. 

 

Az, ahogy Jézus szenvedett a kereszten, 

és ahogy sorsát elfogadta, 

még magukat a katonákat is, megindította, 

kik őrzői, és az ítélet végrehajtói voltak. 

De a gyászos hír megrendített bírái közül is többeket, 

és rádöbbentetett arra, hogy igazt ítéltek el, 

és ártatlant küldtek a halálba. 

Jézus halálának híre, s az ezt követő hatás 

tanítványai körében volt a legérzékletesebb. 

Közöttük nagy volt a szomorúság, 

magukat árvának érezték, 

nem tudták mit, s hogyan csináljanak majd ezután. 

Pedig Jézus halála előtt, őket arra kérte, 

hogy ne féljenek, bízzanak benne, 

ő vissza fog térni közéjük élve. 

És ahogy azt ígérte, minden szava igaz lett, 

harmadnapra, holtából feltámadva ismét életre kelt. 

A csoda valóban megtörtént, 

Jézus  feltámadt, sírját elhagyta, 

s, akik jöttek, hogy itt keressék, reá magára nem akadtak, 

helyette csupán hűlt helyét találták. 

 

Jézus mielőtt visszatért volna a mennybe, 

atyja oldalára, otthonába,  

még egyszer, utoljára megjelent, 

megmutatta magát tanítványai előtt, hogy él, 

és egy közösen elfogyasztott vacsora során 

ismét igéretet tett, hogy vissza fog még térni, 

Közéjük, ide a földre. 

Feladatot is bízott rájuk, hogy ne tétlenkedjenek, 

induljanak, és terjesszék Isten igéjét, 

majd ezután búcsút vett tőlük, és felment a mennybe. 

 

Ezek után vIsszatérve a jelenbe, 

a mondás szerint, egy régi szokást követve,  

Jézus, születése napján, Karácsonykor, 

ajándékot hoz gyerekeknek, felnőtteknek, 

legalábbis azoknak, kik az év során jók voltak. 

Az ajándékokat a karácsonyfa alá teszi. 

A sok gyerek és felnőtt is, meg ez estén alig várja,  

hogy együtt, családi körben, azokat megláthassa, és kibonthassa. 

Nos, ha Szentestén végre együtt a család, 

s, mikor kezedbe fogod ajándékod, és nekikezdenél, 

hogy kibontsd, állj meg egy pillanatra, s gondolj reá, 

Jézusra, ki meghalt érted a keresztfán,  

s mindezt üdvösségedért tette. 

Mondjatok el hát együtt, egy hálaadó imát hozzá,  

s köszönjétek meg neki, Isten fiának, 

Jézus Krisztusnak, 

Szent Karácsony estjén,  

az értetek tanúsított áldozatot, 

és a nektek hozott ajándékot 

születése napján! 

És emlékezzetek reá, 

fontos,  

nem csupán Karácsonykor!